Szerző: Szalay Attila

Fotók: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

Sokan tudják, hogy Salzburg és Tirol határán fekszik Közép-Európa legnagyobb nemzeti parkja. A fejedelmi hegycsúcsokkal (mint a Großglockner és a Großvenediger), az örök jég birodalmának számító gleccserekkel valamint az impozáns Krimmli vízesésekkel - a Hohe Tauern Nemzeti Park mindenképpen sokoldalú természeti csodának számít.

Mielőtt az úti beszámoló részleteiben elmerülnénk, rendhagyó módon egy csokorba gyűjtöttük a három éjszakás, úgynevezett study tour személyekhez kötődő élményeit. Merthogy a turizmusból élő osztrákoktól nagyon sokat lehet tanulni, a világ bármely részén példaértékűnek számít vendéglátásuk profizmusa, a szoláltatásaik minősége.

Nos, anno a meghívónk, Obervellach turizmusirodájának vezetője, Thomas Lenzhofer minden programon nagy odafigyeléssel kísért bennünket – nem bízta a véletlenre a szervezést. Pedig mindenütt szeretettel vártak bennünket, akár nélküle is eljuthattunk volna az egyes célállomásokra, persze kellő információ birtokában. Mégis rájöttünk, hogy nincsenek véletlenek az életben.

Történt ugyanis, hogy az első délelőttön Heiligenblut sípályáján nagy szükség volt Thomas segítségére illetve figyelmességére, mivel kollégám a nagy ködös-hófúvásos-puklis pályáról szó szerint az első menetben kirepült. Közel fél órába került, amíg az amúgy jó síző folytathatta a lesiklást az életmentő jóvoltából. Nem túlzás, hiszen azon zord körülmények között egy kíséret nélküli magánzó akár az életével is fizethetett volna. Ugyanis a másfél méteres hóban előáll a „vakond szindróma”, s a nagy hidegben a menekülés sokaknak reménytelen… Megjegyzem, hogy az itteni társkísérőnk, Elisabeth Schmidl és a Mölltaler Gletscher sívidékének képviselője, Magdalena Breuer követése nagy kihívás volt a magyaroknak, hiszen a világ síhatalma arról híres, hogy általában három éves korban kezdik ezt a sportot űzni. Sőt, a legtöbb tartományukban kötelező tantárgy az iskolában a sízés, ami persze az élsportban visszaköszön az eredményeikben úgy a téli olimpiákon, mint a világkupák helyezéseiben.

Mivel a sítúrák egyre népszerűbbek a hegyekben, ezért a félnapos program felejthetetlennek sikeredett Pfaffenbergben a holland Roh Kapteyn és Tom fia társaságában, aki akkor már háromszoros bajnok volt (újra ez a bűvös 3-as szám kíséri a beszámolómat) az egyik alpesi számban. A vacsorákról csak annyit, hogy a négycsillagos Gut Moserhof külön bemutatást érdemelne sokszínűsége miatt Gerhild Hartweger tulajdonos asszonynak köszönhetően. Kiemelten nevezzük meg a háromcsillagos Pacher Hotel szállásunkat,

ahol Katrina és Thomas Pacher (immáron a 3. Tamásunk) vendégszeretetét és figyelmességét érdemes lenne tanítani a szakmában. S ami a lényeg: aki őket választja, az grátisz kap egy kártyát, amely mintegy száz helyre biztosít ingyenes belépőt. Ezek sorából csupán a híres Großglockner történelmi út egy magyar tízezrest képvisel, tehát nagyon megfontolandó a döntésünk!

A Hohe Tauern Nemzeti Park belsejében a természet teljesen érintetlen maradt, míg a peremvidékekre az alpesi gazdaságokban megvalósuló környezettudatos gazdálkodás és a természetes életterek harmonikus egymás mellett élése a jellemző. A park varázslatos világát számtalan túraútvonal hálózza be, amelyeket egyedül vagy képzett nemzeti parkőrökkel is bejárhatják a vendégek. A vezetett túrázások mellett szól az Ausztriában jól ismert és sokat hangoztatott mondás, miszerint „csak azt láthatjuk meg, amiről tudunk”. A tematikus választék rendkívül sokszínű, a kínálat a vadmegfigyeléstől a gleccserek keletkezésén és az alpesi gazdaságok mindennapjain át egészen a régi korok kereskedőinek nyomában tett túrázásokig terjed. A völgyből az örök jég birodalmába tett kirándulás földrajzi szempontból felér egy utazással az Antarktiszra. Ezen kívül meghatározott időpontokban több speciális kirándulás is szerepel a programban: például éjszaka egy hegyi tó partján – természetfotósoknak vagy a szarvasbőgés megfigyeléséhez. A túraútvonal hálózat összesen 1200 kilométert tesz ki. Több mint nyolcvan menedékház és alpesi kunyhó kínál ideális kiindulópontot a hosszabb kirándulásokhoz és a Tauern déli oldalára vezető túrázásokhoz, ahol 240 háromezres hegycsúcs kínál csodás hegyi panorámát. A Hohe Tauern hegységben található egyébként a hegymászás bölcsője is. A 3251 méter magas Ankogel volt az első hóval borított alpesi hegycsúcs, amelyet megmásztak (1761-ben). Ma a hegymászás szerelmesei – ideális esetben hegyi- vagy sítúravezetőkkel – számtalan útvonalon fedezhetik fel a Tauern csodás világát.

Rossz idő esetén nagyszerű alternatívának számít a Mittersillben található multimédiás természeti múzeum, amelyet 2006-ban nyitottak meg. Már önmagában a természeti élmények kiállítótermekbe való költöztetése megér egy látogatást.

Ausztria legmagasabb hegyi útjáról érdemes külön említést tenni, amely tulajdonképpen a 107-es jelzésű Glockner strasse része. Ez még Hitler és Mussolini támogatásával (1930–1935 között) épült és 1935. augusztus 3-án adták át a forgalomnak. A Hohe Tauern természetvédelmi területen vezet át. Bruck felől mintegy 1800 m, míg Heiliegenblut felől 1300 m magasságot és 27 kanyart kell leküzdenünk a maximum 12 százalékos emelkedésű vámköteles úton.

Gépkocsink pihenését, valamint a csodálatos táj megtekintését több parkoló biztosítja. Egyébként hatalmas parkolót találunk Fuscher Törl-nél 2428 m magasan. A kilátótoronyból pedig pontosan 37 háromezres csúcsot láthatunk.

A Fuscher Törl után lefelé haladva egy tó után két alagúton megyünk át: a 117 m hosszú Mittertörltunnelen és a 311 m hosszú Hochtortunnelen, s 1859 m magasságban kezdődik a Franz-Josef-Höhe-re tartó 8.5 km hosszú Gletscherstrasse, amelynek végén hatalmas  parkolókban állhatunk meg.

Előttünk a csodaország legmagasabb pontja, a 3798 m-es Großglockner csúcs, alattunk pedig a Pasterce gleccser. Ide lejuthatunk néhány perces gyalogúttal, vagy fogaskerekű kabinos felvonóval (gleccservonattal). Felejthetetlen élményt ad egy séta a gleccseren.

Zárásként Heiligenblutnál érjük el a panorámaút végét, amely az osztrák Alpok egyik legcsodálatosabb települése a Großglockner csúcs közelében, 1300 méteres magasságban. Télen zsákfalu, csak nyáron lehet átvágni az Alpok északi oldalára a városkán áthaladó főúton.  Heiligenblut tehát a Karintia legnyugatibb csücskében fekszik, a Hohe Tauern hegyvonulatának déli oldalán.

A kisváros központi részén egy kecses templom épült, alatta igényes parkot alakítottak ki, körülötte elegáns szállodákat találunk, boltokkal és rengeteg turistával.

Elsőre nehezen veszi észre a látogató a városka főterén a kabinos felvonó alsó állomását, ahonnan feljuthatunk a sípályákhoz.

Itt a központban elég nehéz a parkolás, érdemes inkább az ingyenes síbuszra felszállni a szállásunknál, vagy ha már autóba ültünk, akkor kicsit feljebb, a kabinos lift középállomásánál leparkolni. A bő féiszáz kilométeres pályarendszer (ahol főleg piros jelzésű lejtőket találunk) nagy része kétezer méteres magasság felett fekszik, így a hóval általában nem lehet probléma. Olykor azért vannak olyan telek, amikor a szokottnál később érkezik meg a hó az Alpoknak erre a részére, ilyen esetben a december eleje még hószegény lehet a mediterrán hatások miatt.

A kijelölt pályák mellett 25 hektáros szűzhavas paradicsom (Freeride Arena) várja az igazán profikat. A hegyoldalak tele vannak hangulatos hüttékkel, napozóteraszokkal és jó időben szinte mindenhol szól a zene. Van egy érdekes lift is Heiligenbluton, ami egy hegy gyomrában visz át a kabinos középállomásától egy tulajdonképpen különálló terepre (Fleissalmra). Innen vissza is ezzel a „földalattival” tudunk menni a fő pályákra. Sok alpinista- és hegymászótúrát szerveznek a környék csúcsaira, sőt hótalpas kirándulásokra is lehet jelentkezni. Lent a völgyben pedig jól ápolt sífutópályák vannak.

Természetesen a fentiek tulajdonképpen minden évszakban és minden korosztálynak szívből ajánlható úgy az aktív, mint a passzív kirándulóknak. Nemcsak a varázslatosan szép alpesi környezetnek köszönhetően, hanem az abszolút profi vendéglátás és számtalan kikapcsolódási lehetőség is vonzó lehet az igényes turistázóknak.