Sok szép helyről, az ember úgy értesül, hogy a barátai, ismerősei említik meg,  jártak ott, mesélnek róla.  Amióta hallottam, kerestem az alkalmat, lehetőséget a meghódítására.  A jó szerencse hozzám szegődött: egy  ragyogóan sziporkázó napon sikerült !

Hajnalban indultunk, és hiába van ősz,- az időnk meseszép.  Soprontól 200 km,  Graztól alig 40 km-re lévő Mixnitz falucska  a kiindulási pontunk. A település nevét  a falun átfolyó Mixnitz-patakról kapta.

 Ausztria egyik legszebb, legnagyobb  szikla-szorosainak egyike a Medve szurdok, Bärenschützklamm, azaz Medve-ölő szurdok. Az elnevezés a régi időkre utal, amikor medvék élhettek Stájerország ezen területén. A szurdokvölgyet 1896-ban  hat fiatal turista szerette volna bejárni, felfedezni, megismerni.  Az útjuk azonban tragédiába fulladt,   - az egyikük lezuhant és súlyosan megsebesült. Ám a próbálkozásuknak híre ment , - és hegymászók, hegyi túrázók érdeklődése után a grazi Alpinklub 1901-ben megkezdte a szurdok építését, járhatóvá tételét a nagyközönség előtt. A mai napig elmondható az osztrákok   100 százalék biztonsággal építik, és rendszeresen karbantartják a turistáknak, túrázóknak megnyitott  utakat, látványos természeti helyeket. Így van az Osztrák-Alpok egyik leglátványosabb, leglátogatottabb létesítményével is.  Ugyan a tél nagy károkat okoz,  valamint a   tavaszi olvadás utáni ár  többször elmossa a hidakat.   Ezért nem véletlen, hogy a szurdok nyitva tartása május 1-től október 31-ig tart.

Kb. 1 órás  kellemes bemelegítős kis kaptató,- 260 méteres emelkedő szinttű, ám köves út vezet a parkolótól,- az évszázados kicsiny faház,- a  pénztár bejáratáig. Itt  pihenhetünk,  teletölthetjük kulacsunkat, ellenőrizhetjük bakancsunkat.   Innen indul a nagy kaland, a még izgalmasabb és bizony nehezebb rész! Itt még eldönthetjük, hogy megmásszuk, pontosabban lépcsőzzünk? Ugyanis a haladási irány mindig felfelé, azaz egyirányú a keskeny  egy hátizsákos személyre kialakított pallókon. Visszafordulni nincs lehetőség.  A hátizsák azért fontos, mert bizony a biztonságos előrehaladásban mindkét kezünkre szükségünk lesz.  A szurdok íratlan szabálya, hogy tartsuk be a kb. 2 méteres követési távolságot.

Elindulunk,  egyre feljebb és feljebb a Hochlantsch-vidék  1720 méteres csúcsáig. A szurdok lélegzetállóan gyönyörű, égnek meredő 200-300 m magas sziklák, dübörgő vízesés. Néhol az út elkanyarodik a sziklák pereme alá,  oldalába, később keresztül megyünk, átlépcsőzünk a  szurdok másik oldalához. És ámulva figyelünk nézzük, hallgatjuk az olykor alattunk, olykor mellettünk, olykor felettünk  lezúduló ,-  és a mélybe elvesző víztömeget. 24 vízesés, amit a benne folyó Mixnitzbach patak ereje, tömege vájt ki.  Ha, többet szeretnénk, és nyugodtabban szeretnénk nézelődni, fotózni, az erre kialakított kis teraszokon megtehetjük. Utunkat könnyíti a kétsoros korlátok kényelmes közelsége. Három párhuzamos fenyőgerendára építették ki a lépcsőfokokat, figyelve arra, hogy a kisgyermekek lába sem csússzon ki.  A lépcsőzés, a magas szintkülönbség próbára teszi lábunkat, térdünket,- ugyan nem könnyíti meg utunkat, de hasznos információ, a hidakon lévő számok egyre emelkedő értéke. Ez jelzi mennyi lépcső van még hátra a szurdok végéig.  Összességében a szurdokban megtett „út”  169 fahíd  2900 lépcsőfokkal, 400 méter szintkülönbség 1209 magasságig. Az utolsó lépcsőt is elhagyva 1 km hosszú 100 méteres emelkedő után megpihenhetünk, kiszuszoghatjuk magunkat egy finom  étel és sör mellett a „ Zum Gute Hirten ”  hütte , menedékházban.  És, aki még nem fáradt el annyira,- tovább mehet az 1720 méteres csúcs felé.

Aki, pedig visszaindul a parkolóba  a  hegy másik oldalán teheti meg, hiszen a szurdokban csak egyirányú forgalom van.  Az út gyönyörű fenyvesekkel, gyönyörű vén fákkal tarkított,- ám embert, térdet próbáló, óvatosságra intenek.  Olykor kő lépcsőkön haladunk, ám  a meredek utak kisebb-nagyobb kövekkel  is tarkítottak,  amik bizony kicsúszhatnak a talpunk alól, és  korlát csak elvétve  akad itt.   Ezen az úton  nagy segítség lehet a túrabot, ha cipeltük magunkkal.

 Írta és fotózta: Magyar Éva