A 20. századtól kezdve már az ételek nyilvános elkészítése és eseményszerű elfogyasztásuk is a művészeti diskurzus része, meséli egy interjúban Szabó Eszter Ágnes képzőművész.  Száz éve az olasz futuristák kiáltványban fogalmazták meg a XX. századi művészettel kapcsolatos elvárásaikat, és ebben már megjelent a futurista konyha is. Éttermet működtettek, vacsorákat adtak, amelyekre különc, artisztikus menüket állítottak össze, de a hétköznapi életben is szerették volna korszerűsíteni az étkezési szokásokat. Például le akarták szoktatni az olaszokat a tésztáról és helyette a rizst ajánlották. Úgy gondolták, hogy a tészta elnehezíti az olaszokat fizikailag és szellemileg is. 

Egy másik példa Daniel Spoerri képzőművész, aki 1968-ban nyitotta meg éttermét Düsseldorfban. Itt is megjelent az emlékezés, amikor baráti vacsorák, vagy bulik maradékait rögzítette az asztallaphoz és képként akasztotta fel a falra – utal rá Szabó Eszter Ágnes.

„Az említett alkotók nem szakácsok, hanem képzőművészek, akik az ételek elkészítésének, tálalásának és elfogyasztásának nem pusztán az esztétikáját tartják szem előtt, nem a szakács szakmai tökéletességre törekszenek, hanem a művészeti diskurzusban mélyen gyökerező konceptuális műveket és eseményeket hoznak létre” – mondja a képzőművész.

Az eat artnak már Magyarországon is értékes példái vannak. Sokszor csak performance-ok, happeningek,  közös vacsorák, szüretek, különleges tálalások és terítések formájában nyilvánul ez meg, máskor olyan polgárpukkasztó témájú estekben, mint amilyeneket a művészek egy csoportja hozott létre – élénk érdeklődés közben mellett - Hajszál a tányérban címmel, a Taste Loffice-ban, a Design Hét keretében.

A hajszál a tányéron ismerős, félelmetes, gusztustalan helyzet, olyan, amiről kiderül, hogy már mindenki átélte egyszer és ráadásul nehezen felejti el. Itt nem csupán kortárs design tárgyakat – például egyedi, festett tányérokat - mutattak be az alkotók: Szabó Eszter Ágnes,  Fajgerné Dudás Andrea, Karai Györgyi, Syporca Whanda, Szilágyi Csilla, Boldizsár Zsuzsa és Gubán Vera – hanem olyan konceptuális vacsorát készítettek, ahol az ételek és a tálaló eszközök egy része a hajjal játszik. Üvegbe csiszolva, porcelánra festve, hímezve szalvétára, alátétre nyomtatva. Azt is mondhatnánk, a kellékek egy játékos fodrászatra hasonlítanak.

Az már igazi meglepetés, amikor kiderül, hogy ehető a fésű, a haj és a csattok. Csak legyen hozzá bátorság!

Az ambivalens érzéseket keltő bizarr vacsora iránt óriási volt az érdeklődés.

Írta/Fotó: Dr. Elek Lenke