Jamie felnőtt, és szereti a ropogós tésztacsipkét

Jamie felnőtt, és szereti a ropogós tésztacsipkét

Jamie felnőtt, és szereti a ropogós tésztacsipkét

 

Ez a Jamie Oliver nem az, aki volt. Nemcsak mert az örök, selypegő kamaszból egy kicsit duci, bár még mindig kedvesen gyermekded arcú édesapa lett, hanem mert az új könyv ételeit – nem is tagadva – lassan, gondosan kell elkészíteni, nemcsak úgy összedobni játszva egy buli előtt a haveroknak.


 

Finom, laktatós, kiadós – olvasom a könyv borítóján – és ez így is van. Ezek a fogások nem gyors partikra, fogyókúrás hétvégékre valók, hanem igazi, „mindent bele” kaják, amelyekhez a bevásárlás is előkészületeket igényel. Nem mindenkinél van otthon ugyanis sovány kókusztej (dús se mindig), a zöld koriander se kapható minden sarki közértben, akárcsak a melasz, a tapiókaliszt, a kandírozott gyömbér, a Comté sajt, a fekete lencse, a malátaecet vagy a karórépa.

Ha tehát beleszeretünk valamelyik ételbe, akkor először egy listával és egy feltankolt bankkártyával menjünk el a piacra, - még jobb, ha a bécsi Naschmarktra - vagy valamelyik ázsiai delikátesz boltba és vásároljunk be.



A könyv amolyan habzsi-dőzsi stílusú, ár és idő most kevéssé számít, de ez nem baj, van olyan, amikor az ember nem sajnál venni fél kiló sótlan vajat (már ha kap persze) és nekiáll fokhagymás tépőkenyeret sütni, pláne, ha valamiért szomorú és valami eszméletlenül hizlaló finomsággal akarja vigasztalni magát, vagy nagyon ki akar rukkolni anyósék előtt.  Netán merészen úgy dönt, egy élete-egy halála, ő most Pavlova-tortát süt, pedig még életében egy sima piskótát se sikerült neki összehozni.

A világ szinte mindegyik tájáról kiválasztott Jamie Oliver egy-egy olyan ételt, amelyről rögtön kiderül, hogy nagy kedvence. Ahogy áradozik róluk, attól máris nagyobb bizalmat érzünk a nálunk egyáltalán nem biztos, hogy sikert arató gerslivel és marhahússal töltött buci iránt, képesek vagyunk a gyerkőcök kedvéért házilag sütni pillecukrot (macerás, bizony!) Még talán a zabkását, meg a paradicsomos babos pirítóst is megkóstoljuk, de erre már nem mernék megesküdni.

Az ételek között azért találunk ismerőst, de csak első pillantásra. Másodikra már kiderül, hogy a rántott húst kedvenc séfünk almasalátával, kapribogyóval meg szederdzsemmel tálalja, amiből rögtön sejthetjük, hogy nem Debrecenben vagy Budapest VI. kerületében leste el a fortélyokat. Magyar recept egyébként nem található a könyvben, míg német, lengyel és orosz igen. No de ami késik, reméljük, nem múlik.



A könyv maga is nagyvonalú, dús és burjánzó: egy-egy receptnek fotóval együtt négy nagy oldalt szán a szerkesztő, amitől olyan érzésünk támad, mintha egy izgalmas gasztronómiai utazáson vennénk részt, így a gado-gado vagy a shawarma világa rögtön közelebb kerül hozzánk.

Érdemes kipróbálni olyan érdekességeket, mint a Béka a veremben, a ghánai földimogyorós ragu, vagy a gyoza, ropogós tésztacsipkével.

Ne áltassuk tehát magunkat, haladóknak szól ez a könyv, ami rendben is van. Az már kevésbé, hogy a király jelző furcsán hat leírva egy angolból fordított könyvben, nem is olyan divatos szleng ma már, inkább a tévés reklámok szövegírói meg a felnőttek használják, mert azt gondolják, hogy így beszélnek a kamaszok. Ráadásul Jamie bőven kifele megy már a diákszleng korosztályából.



Egyes gasztronómiai kifejezések - mint húzott hús - kevéssé értelmezhetők – állítólag ez nagyon porhanyós húst jelent, de ettől nem lettem okosabb. Az óriás kolbászos tekercs nevét pontosítani kellene, mert igaz, hogy darált hús van benne, aszalt almával meg sajttal, de ennek a masszának, (ráadásul paprika nélkül!) semmi köze sincs a kolbászhoz.



Amúgy pedig kívánjunk jó étvágyat minden nyelven, a vietnamitól a portugálig, és amíg böngésszük és használjuk e szép könyvet, ne törődjünk a kalóriákkal. Ha mégis, akkor csak olvasni szabad!

Írta: Dr. Elek Lenke

Fotó: http://www.jamieoliver.com/comfortfood 

 

 

2015-11-22« Vissza
Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információk