Szívem csücske a szecesszió, így azután azonnal otthon éreztem magam a Naschmarkton, a roppant népszerű és igencsak széles kínálatú bécsi piacon. Egy kicsit a mi régi Lehel-piacunkra hasonlít, persze épületei nélkül, a hangulata azonban nagyon egyezik. Bár a választék természetesen sokkal szélesebb, mint egykor nálunk ott volt.

            Alexander Hengl-t, a bécsi Városháza piacfelügyelet és élelmiszerbiztonság ügyosztályának sajtószóvivőjét kérdeztem a létesítmény múltjáról.

- Már 1774-ben volt az I. kerületben egy kolostor mellett egy kis piac, ám a hangoskodás miatt áthelyezték a városfalon kívülre, ahol a helyi termelők értékesítették árujukat. Elnevezték Aschnmarktnak, ami valószínűleg a faputtonyról kapta az elnevezését. Érdekes, hogy 1791-ben Mozart itt lakott mellette, és írta meg a Varázsfuvolát, amelyet ugyancsak itt mutattak be. Otto Wagner, a szecesszió nagyszerű építésze eredetileg sugárutat tervezett a Burg és a nyári lakként használt Schönbrunn között, ezért a kis Wien folyócskát befedte. Ám a hídra pillanatok alatt kis bódécskák épültek, amelyekben árusítani kezdtek, így az útépítés dugába dőlt. Wagner halála után Friedrich Jäckel tervei szerint felépült a keleties piac, amelynek 900 elárusítóhelye három sorban helyezkedik el. 1916-ban nyitották meg, vagyis jövőre ünneplik a száz éves évfordulóját. Az előtte lévő nagy téren további árusítóhelyek voltak. A II. világháborút károk nélkül vészelte át, de később az orosz katonák végigrabolták, és a feketekereskedelem központja lett. 1950 után újabb hanyatlás következett, az autópályát akarták a Karl-platz-ig vezetni, ezért nem invesztált sem Bécs városa, sem a magánbefektetők a fejlesztésbe. Nem volt fűtés, petróleumkályhákkal oldották meg a hideg időkben, és több helyiség kiégett. 1975-ben született meg a döntés, nem kell autópálya a város szívébe, és megkezdődött a meglévő elárusítóhelyek renoválása. A standok kétharmada Bécs város tulajdona, egyharmad pedig magánszemélyeké. Összesen 123 eladóhely van. Mint a sajtószóvivő elmondta, nem nyereséges a piac, és nem is törekszenek erre. Viszont szigorú a minőség-ellenőrzés, az iparengedélyek, az árak figyelése, azok feltüntetésére is ügyelnek. Azt is szabályozták, hogy a beépített területnek csak egyharmada lehet vendéglátóhely. Az utóbbiak közül is kiemelkedik a Camelot, amely Gerer mesterszakáccsal az élen az osztrák konyhát népszerűsíti és a Neni, amelyik zsidó-arab konyhát visz.

            Mára védettséget élvez a Naschmarkt, turisztikai program lett idelátogatni, élvezni a hangulatát, a barátságos kínálatot és persze a különlegességeket. Például 300 féle fűszert lehet vásárolni, elképesztő skálájú az ecet kínálat, 350-400 fajta sajt kapható. Nem véletlen, hogy a gasztronómiai, és szakácsvetélkedők résztvevői is itt vásárolnak. Kínálnak az árusok roppant kedvesen, sokan „sétáló ebéddel” is egybekötik az idelátogatást. Ismeretlen gyümölcsöket csodálhatunk meg, láttunk piros olajbogyót, ami kiderült, hogy nem festett, beszélgettünk magyar és orosz, meg arab eladóval, akik mind élvezték az árusítást. Mi pedig a látogatást. Az őstermelők pénteken és szombaton hozzák áruikat. Szombaton pedig a piac körül „arat” a bolhapiac.

            A kóstolgatáson túl az ebédet a Neni-ben fogyasztottuk el. A mama a főnök, a négy fia vezeti az üzletet (mint megtudtuk, a papa pantomim művész). Az esős idő ellenére telt ház volt, mind a két kis helyiségben, a ház padlásterében és a bisztró körül. A vendégkör nagy része fiatal volt, legtöbbjük egyetemistának tűnt, akik élénk beszélgetés közepette fogyasztották az egzotikus ételeket. Az asztalokon képeslap hívta fel a figyelmet catering szolgáltatásukra, amelyet vidám sárga kocsival szállítanak a kért helyszínre, s mint írják, fantáziájuknak nincs határa, bármit elkészítenek, akár 2000 személyre is.

Írta: Dr.Hajós Anna

Fotó: Dr.Hajós Anna, aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán