Bereményi Géza Eldoradó-ja a József Attila Színházban

Bereményi Géza Eldoradó-ja a József Attila Színházban

Bereményi Géza Eldoradó-ja a József Attila Színházban

 

Szerző: Barna Judit

Fotók: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

 

1945.Teleki tér. A piac királya, Monori Sándor új lendülettel lát munkához. Most, hogy lánya, Marika hazajött Bécsből és fiú unokát szült neki, van értelme az életének. Először a vejétől szabadul meg két marék aranyért, majd Marikától, a lányától is, hogy csak az övé lehessen a kis Imi, akit ő akar felnevelni a feleségével. Az ötvenes évek nem kedveznek az üzletnek, de a mi Monorink tudja, hogy „akinek aranya van, annak mindene van”. Nem ugrál, inkább kivár… de mi váltható meg egy rúd arannyal: a lánya élete, az unokája jövője, a veje lelépése?

 

Film 1988-ból

Az önéletrajzi ihletésű, Európa-díjas film, az Eldorádó 1988 második felében készült Bereményi Géza forgatókönyvéből és rendezésében.

 

 

 

A film a szerző gyerekkorát meséli el az unoka nézőpontjából. Monori, a nagypapa, a piackirály mindent a pénzen keresztül mér. Az ÁVO nem bír vele, s aranyrúdjainak köszönhetően

 

 

 

még diftériás unokáját is kimenti a halál torkából. Úgy véli, az életnek csak a pénz ad értéket: azzal vásárol árut, zsarol meg embereket, és köt üzletet még a halállal is. Az 1956-os forradalom idején azonban semmi sem működik a piac és az arany törvényei szerint. Monori alól kiszalad a talaj, ahogy csúszunk bele a kommunizmusba, és a pénz is elveszíti az értékét az új ideológia hatalomra kerülésével.

 

Előzetes a standok között

A József Attila Színház rendhagyó helyszínt választott az előadás szereplőinek bemutatására: a Teleki téri piacon várták az újságírókat.

 

 

 

Megtudtuk, hogy Bereményi Géza a bemutatóra felfrissítette és a mai korra reflektálóan dramatizálta a szövegkönyvet. A párbeszédek hosszabbak, a feszültség sűrítettebb, és az emberi kapcsolatok hangsúlyosabban jelennek meg a színpadon.

 

 

 

Funtek Frigyes hosszú évek óta csak vidéki színházak meghívására látogat haza Párizsból, harminc év után üdvözölhetjük Budapesten. A rendező a mai kor számára is érthető módon, a jelenbe helyezi a történetet, hisz, ahogy a hetvenes években, úgy ma is tapasztaljuk: mindig mindennek megvan az ára. A Sanyi bácsik éppoly részesei az életünknek, mint a Gombacsikok, vagy Bercik. Ahogy van az a pénz, amiért egy Tibor otthagyja a maga Marikáját, és a rendszerhez könnyen idomuló Csöpik is a napjaink részei.

 

 

 

A JASZ drámával indítja az évet

Nem véletlen a József Attila Színházban az Eldorádó alcíme: Piaci tér történelmi korokon át - hiszen a darab a mindenkori rendszerváltásokkal járó értékvesztésről mesél. A színház idei első premierjéből meglátjuk, hogyan lehet a Teleki téri piacot színpadra varázsolni a film születése után harminckét évvel. Megtudjuk azt, hogy mit jelent az ötvenes évek hangulata ma a közönségnek.

 

 

 

A forgószínpadon 1945-ben Monori még régiségkereskedő, amikor már rosszabbul megy a bolt zöldséges lesz, majd magárus. Egy emlékezetes jelenet, amikor Monori tízéves diftériás unokája kórházba kerül, de a kereskedő a sok évig dugdosott aranyrúddal visszavásárolja a halott kisfiú életét.

 

 

 

A József Attila Színház a piaci játékban először köszöntheti Csankó Zoltánt a színpadon Monori szerepében.

 

 

 

Monorinét Pikali Gerda, Bercit Chajnóczki Balázs, Gombacsikot Fila Balázs, míg Csöpit Molnár Zsuzsanna kelti életre. Marika megformálója Kovalik Ágnes, Tiboré Előd Álmos. Tulipánként Újvári Zoltán, Skultétiként Kiss Gábor, Tarzanként Galkó Balázs áll színpadra.

 

 

 

A színpadi adaptáció képi világát Csík György tervezi, zenéjét Mátyássy Szabolcs jegyzi. Az előadás a Kossuth-díjas Bereményi Géza engedélyével jött létre.

 

 

  

 

Bemutató: 2020. február 8.

 

2020-02-09« Vissza
Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információk