A 106 méter magas tornyú Szent János-templom az Am Sande téren

A németek Magyarországon a Hortobágyot tartják az egyik legnagyobb látványosságnak. Pedig nekik is – több, mint ezer kilométerre a miénktől – van egy híres pusztájuk. A szélén Lüneburg városával, amely valóságos szabadtéri múzeum.

                   A városka olyan mint egy szabadtéri múzeum

Még dal is született róla, mely a világ legszebb településének mondja. Az ilyen szuperlatívuszokkal persze csínján kell bánni, de magunk is meggyőződhettünk: nem légből kapott a kivételes dicséret. Ritkaságszámba megy, hogy egy város ilyen egységes képet mutatva, épen fennmaradt az utókor számára. Azt, hogy az égetett téglára épülő backstein-gótika látványos alkotásait ma is megcsodálhatjuk, annak is köszönhető, hogy az alsó-szászországi várost elkerülték a katasztrófák, a második világháború sem okozott itt komoly pusztítást.

   A romantikus szépségű kikötő városrész

Gazdagságát, Hanza-városi címét (melyet 2007 óta ismét büszkén visel) a település alatt lévő só lelőhelynek köszönhette, amivel a 18. századig nemzetközi hírű volt, hiszen a kor legfontosabb tartósító eszközével kereskedhetett. Az egykori párlóból kialakított sómúzeumban és a várostörténeti gyűjteményben megismerhetjük Lüneburg fénykorát. Később egyre gazdaságtalanabbá vált a helyi sóbányászat, meg is szüntették. Így aztán elvesztette metropolisszá válásának esélyét. Holott akadt olyan krónikás, aki szerint Lüneburg akár Hamburg riválisává is kinőhette volna magát. Ízlés kérdése, de az élhető, barátságos kisvárosban sétálgatva nem volt hiányérzetünk.

   Az épület már 1505 óta sörházként működik

A „fehér arany” helyett mára az idegenforgalom vált húzó ágazattá, hiszen a régi fényében tündöklő hetvenezres városka vonzza a turistákat. Németország-szerte Lüneburg egyik legnagyobb reklámhordozója az ARD 2004-ben indult szappanoperája, a Vörös rózsák (Rote Rosen), amely itt játszódik, és a romantikus utcákat, műemlékeket, a régi kikötőt használja kulisszáknak. A tematikus városnéző séták között a legnépszerűbb a 2033. részénél járó sorozathoz kapcsolódik. A forgatás helyszíneit mutatja be a nagy számban érkező érdeklődőknek. Az utcát járva is gyakran előfordul, hogy egy éppen arra sétáló sorozatsztárt üdvözölhetnek a rajongók.

   A Vörös rózsákat forgatják a Városháza előtti téren

Az Ilmenau-parti településről az Elbán át a tenger is elérhető. Romantikus szépségű a régi kikötő környéke, a Vízinegyed. A várossá válás ezeréves évfordulóján (1956) a városháza tornyába 41 meisseni harangocska került, ezek játékát negyedóránként hallhatjuk. A költő Heinrich Heine és Johann Sebastian Bach a város hírességei. A zeneszerző gyerekkorában a Mihály-templom kórusában énekelt. A reformáció idején a katolikusból evangélikussá alakított Miklós-templom és János-templom szintén a francia katedrálisok stílusában épült égetett téglából.

   A német puszta

Az érkezők közül nem kevesen azért jönnek, hogy innen induljanak a pusztai körútra. A „Lüneburger Heide” augusztus-szeptember hónapokban a legtüneményesebb, hiszen virágzáskor lilába borul az egész vidék. Ez Németország egyik legrégibb és legnagyobb természetvédelmi területe. A látvány – mily különös véletlen, hogy épp itt, a „só városa” közelében – nekünk a magyar puszta sóvirágját juttatta eszünkbe, holott a Hortobágyon kedvelt szegfűvirágúval szemben a német puszta virágja a hangafélék csoportjába tartozik.

Írta: Dombrovszky Ádám

Fotó: Lüneburg Marketing GmbH (1, 3, 5) és Deutsche Zentrale für Tourismus  (2, 4, 6)