Fotó: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

            A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum programjai között hagyományosan az egyik legnépszerűbb a Kortárs cukrászat rendezvénysorozat, amelynél a meghirdetés után néhány nappal már megvásárolják az összes jegyet. Most, hogy az év utolsó ilyen rendezvényén vehettünk részt, egyértelművé vált, hogy a terem törzsvendégekkel telt meg, sokukat láthattuk az előző alkalmakkor. Ez pedig azt bizonyítja, hogy az embereket érdekli a cukrász szakma, különösen úgy, hogy itt a legkiválóbbakkal, a leginnovatívabbakkal és a nagy öregekkel ismerkedhetnek meg, persze kóstolgatni is lehet munkáikat.

            Vojtek Éva, a Cukrászmagazin című lap főszerkesztője moderálja ezeket a találkozókat. Mint mondta, a hazai cukrászat magas szintű, ám a köztudatban ez nincs eléggé jelen. Ezért szükséges a mesterek bemutatása, pályafutásuk és süteményeik megismertetése. Ezen az estén találkoztunk Lusztig Mária

cukrászmesterrel és szakoktatóval, aki nemcsak saját maga ért el magas szakmai sikereket, hanem büszkén elmondhatja, hogy tanítványai is bizonyítanak. Érettségizetten kezdte a szakmát tanulni, 35 éve indult el a pályán. Szeretettel említette Madarász Sándor cukrászt, akinek a tanulója volt, a szakmai tudást nála szerezte. Sok munkahelyen megfordult, míg eldöntötte, hogy tanítani akarja az új cukrásznemzedéket. Elve, hogy a technológiát kell oktatni. Az évek során tanulói eljutottak Anglia, az USA, Ausztria, Németország kitűnő cukrászataiba. Ma már a minőségi alapanyagok felhasználása és az egyre színvonalasabb cukrászati munka révén nő a hazai cukrászati színvonal, alakul a jövő. Adózással kapcsolatos gondokat jelzett viszont, valamint a szakoktatói szisztéma változásának követhetetlenségét. A bemutatkozáshoz tradicionális süteményt hozott, a Gellért tekercset, amelyet egykor abban a szállodában készített először Posztobányi istván cukrászmester.

            Másik vendégünk Ziegenheim Ferenc

az egykori Szabadság szállodában kezdett. A világ sok táján vett részt az akkoriban nagyon népszerű „Magyar napokon”, mint cukrász. Míg szakácsokból többen dolgoztak, cukrászként mindig egyedül kellett ellátnia a feladatokat. Ezért nyomatékosította, hogy szakmája csak kívülről látszik egyszerűnek és könnyűnek. Másfél hónapos munkával készítette a rotterdami Arabella szállodában, „természetesen” munkaidőn túl azt a mézeskalácsházat, amelyet tudta nélkül a cégtulajdonos benevezett Guinness rekordra. 1992-ben sikerült is elérnie a két és fél méterszer három méteres, 78 centiméter mély házacskával ezt, és így ő lett a világ legnagyobb mézeskalácsháza készítője cím méltó viselője. Mindezt pedig a napi cukrászfeladatai elvégzése mellett, éjszakánként alakítgatta. A végtelenül kedves, rokonszenves cukrászmester azonban nem maradt csak a munkaeszközei mellett, hanem ezekre építve, kedves mesét írt unokáinak Sárgája Sári és Fehérje Feri kalandjáról, amelynek a végén mindannyian kiabáltuk a megoldást, hogy itt piskóta készült a történet végére. Különlegesen finom sajtkrémes kosárkájának is sikere lett, és szívesen megosztotta minden érdeklődővel a receptjét.

            A népszerű műsor évzáró pillanataként pezsgővel búcsúztak a vendégek és a szervezők. Bízunk abban, hogy jövőre a bemutatkozás, a szakma további dszínes, érdekes egyéniségeinek a megismerése folytatódik.

Írta/Fotó: Dr. Hajós Anna