Öröm ebbe a városba, az Alpok aljára megérkezni, hiszen gyönyörűek a városközpont műemlékházai, a legnagyobb kincs azonban az itt élő emberek kedvessége, barátságossága, közvetlensége.

        Itt természetes, hogy a Fő téren az örmény falafel- és pizza árusnak, aki nyolc éve nyitotta meg az üzletét, minden vevőjéhez van egy jó szava, nem tagadva meg egykori szociális munkás végzettségét, amelyet ugyancsak Magyarországon szerzett. Mindenki szereti őt és konyhája kínálatát, és akárhányszor elhalad valaki a bolt előtt, egy jó szót kap és látja, hogy a kedvelt Biego, akiből a város kabalája lett, folyton munkálkodik, repül kezéből magasra a tészta, készülnek a finomságok. A tér barokk házai szépen restaurálva, kis boltokkal csábítják az erre sétálókat, a Hotel Irottkő – amely 20 évvel ezelőtti látogatásom óta - teljesen megújult, színeiben, berendezésében, szolgáltatásaiban, már kényelmes terasszal várja a látnivalókba belefáradtakat.

        A Jurisics tér felé haladva megállít az ajándékbolt, az utca kezdetét jelző két kőszent, azután a nagyon csúnya meztelen macska, amelyik egy pillanatra mindenkit bámészkodásra késztet, de szerencsére hamar eltűnik. És a Hősök tornyán áthaladva, jön a tér, amelyik valóban az egyik legszebb magyarországi terecske. Itt áll az évszázadok óta azonos funkciót betöltő városháza, mellette az egykori feltöltést bizonyító lejáratú kis épülettel, a két, egymástól alig néhány méterre épült templommal, a Szent Imre és a Szent Jakab tiszteletére emelttel, bizonyítva az akkor élt magyarok és németek vallási vitáját és azt, hogy volt elég pénz az építésükre. Az utóbbi a város legrégebbi temploma.  A közelükben lévő épület ad otthont az Arany Egyszarvú Patikamúzeumnak, amelyben az egykor a jezsuitáktól megvásárolt gyönyörű faragott fa berendezés és az egykori patikaedények ámulatra késztetik a látogatót. A kertben gyógynövények teremnek, a padláson pedig szárítják ezeket, és múzeumpedagógiai foglalkoztatásokon ismertetik a hatásukat, egykori felhasználásukat.

        Mellette a díszítése miatt Sgrafittós-háznak nevezett épületben az emeleten UNESCO kutatóközpont és könyvtár működik, a földszinten pedig a Garabonciás pizzéria és étterem, amely nemcsak kedves és figyelmes vendéglátásával, jóízű ételeivel, de áraival is megnyeri az éheseket.

        Innen már hamar megérkezünk a 2012-ben felújított Jurisics-várba, ahol a szlogenjük is azt jelzi, hogy itt az „élmény vár”.

A belsővárba vizesárok feletti téglahídon át jutunk. Bent színpad jelzi, hogy itt előadásokat, koncerteket is tartanak. Jelmezt kölcsönöznek, és bárki beöltözhet várkisasszonynak, várúrnak, hogy így járja végig a hazai várépítészet egyik legszebb késő gótikus, kora reneszánsz folyosóját. 1532-ben a Bécs felé nyomuló oszmán hadak 19 ostromát verte vissza Jurisics Miklós maroknyi védőseregével, valamint a környék polgárainak, iparosainak segítségével. Erre a győzelmes haditettre emlékeztet minden itt lakót délelőtt 11-kor a harangszó. Az egyik teremben 100 magyar katonahős portréjával és élettörténetével ismertet meg Somogyi Győző történelmi arcképcsarnoka.

A Szent Koronát egy rövid ideig itt őrizték, erre emlékeztet az egyik teremben látható másolata. Az Aranyszoba különlegessége a Szőlő Jövésnek Könyve, amelybe minden év Szent György napján a városkörnyéki szőlőkből 1740 óta helyi hagyományként lerajzolják a rügyeket, leírják az észrevételeket, és ősszel összehasonlítják a szüreten tapasztaltakkal.

A vár hatalmas lovagterme rendezvényeknek és időszaki kiállításoknak ad otthont. A fegyvertár fegyverei kézbe vehetők, kipróbálhatók, persze saját felelősségre. Mindenesetre jókora súlyuk volt a kardoknak, a puskáknak. És van lovagi étterem, földesúri asztallal és konyhakiállítással, a helyiségben lovagi vacsorákat, ebédeket is tartanak.

Itt került sor két igazi újdonság bemutatására, amelyen részt vehettünk: a Kőszegi sör kóstolására – ezt Kiss András ismertette, akinek az ötlete volt, hogy a város kézműves sörrel gazdagodjon, építve a múltbeli örökségre. Az új sör egy „elveszett legenda” alapjaira épül.

Az egykori itteni sörgyárban 1896 május 9-én készült el az első főzet, ám sem a gyárból, sem a receptből nem maradt sok emlék. Az új kézműves sört Kovács Krisztián, az etyeki sörmanufaktúra sörfőző mestere készítette. A cél, hogy a korabeli jellegzetességeket megkeresve, a mai technológiával állítsanak elő egy sert, az egykori „bécsi lágerhez” hasonlót. Ez ma már a hazai piacon nem található, így biztos a sikere. Alapanyaga német komló és maláta. És finom is. A vacsora másik különlegességét Sass Dániel gasztro blogger és hobbyséf alkotta meg: füstölt, sörben sült csülök, mazsolás, gesztenyés káposztával és tepsiben sült burgonyával. A sör lesz tehát a város jellegzetes itala – természetesen a borok mellett – és ez a finomság Kőszeg helyi sajátossága.

        A város május elsején a Kézműves Sör Majálison ismerkedhetett a két újdonsággal. A siker borítékolható volt. Tovább nőtt Kőszeg vonzereje.

Többet kőszegről: www.koszeginfo.com; és http://www.koszegisor.hu/

Írta: Dr. Hajós Anna

Fotó: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán