Szerző: Elek Lenke

Fotó: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

Bájos, fiatal lány, csupa mosoly – miközben kemény üzletasszony és minden olasz sütemény tudora. Amikor először léptem be a budapesti Lukács fürdőbe menet a Dolcissimába, még nem voltak konkrét elképzeléseim arról, milyen is egy tipikus olasz cukrászda, hiszen az átlagmagyar sokat nem tud az itáliai cukrászművészetről, legfeljebb annyit, hogy gelato meg tiramisu. Amikor azonban jobban szemügyre vettem a vitirineket, gazdag, részben ismeretlen választék tárult elém, a legfinomabb eredeti alapanyagokkal készítve, autentikus esztétikus külsejű édességeket formázva.

Az átlag magyar vendég többnyire elintézi az olasz gasztronómiát annyival, hogy pasta, pizza, gelato, tiramisu – ezek már szinte magyar szavakká váltak. De a több tucatnyi, részben ismeretlen, sütemény és desszert hogyan kerül ide a Frankel Leó utcába? Amint Suzan Fahmitól, a cukrászda tulajdonosától megtudom, már tíz éve nyitottak, ami szinte hihetetlennek tűnik. Az azeri felmenőkkel rendelkező lány a Budapesti Corvinus Egyetemen tanult közgazdaságtant, de sokat járt nyaranta Olaszországba. Suzan gyorsan beleszeretett az Itáliába, érthetően, hiszen a táj gyönyörű, a magyarok temperamentuma hasonlít az olaszokéhoz. Az ott töltött hetek, hónapok, ahogy az lenni szokott, örökre hozzákötötték és kötik Olaszországhoz. A mai napig évente többször visszajár, új régiókat fedez fel, inspirációt gyűjt az újdonságokhoz.

Az állandó kínálat a cukrászdában szezononként, ünnepenként bővül. Ma már Magyarországon is közismert, hogy például a panettone hozzátartozik az olasz karácsonyhoz és lassan a magyarhoz is. Én húsvét táján jártam ott nemrég, ilyenkor kihagyhatatlan a Pastiera Napoletana, amely egy igazi nápolyi klasszikus: omlós tészta, krémes ricotta, főtt búza, narancsvirágvíz és kandírozott gyümölcsök keveréke. Ugyancsak nagy kedvenc ilyenkor a Colomba, a húsvéti galamb alakú kalács.

Suzan 2015-ben egy olasz cukrásszal indította az üzletet. Azóta változott a csapat, jelenleg három fiatal magyar cukrász – Roland, Ákos és Enikő alkotják, nap mint nap, a finomságokat. Mára sok rajongójuk lett a közösségi médiában is. „Több mint egy éve keresem ezt az olasz süteményt, amely kívül ezer ropogós réteg, belül meg krémes, puha. A nevét se tudtam, de a Google képek segítségével kiderítettem, aztán azt is, hogy a Sfogliatelle a Dolcissima cukrászdában készül és isteni!” – olvasom egy Facebook bejegyzésben.  A szakmai elismerés sem maradt el, két éve a Dolcissima lett az év Klasszis TopDesign kávézója, cukrászdája.

Ünnepektől függetlenül is léteznek tematikus napok, ilyenek újabban a pisztáciához kötődnek. Olaszországban a pisztáciából minden készülhet: fagylalt, torta, Cannoli, kagylószerű Sfogliatelle, - ez az én kedvencem, megunhatatlan, mint a ropogós Cantuccini vagy éppen Pasticciotto al pistacchio, azaz finom töltött tésztapárnácska.  A páros desszert nemcsak Valentin-napkor aktuális: a közös pont a két különböző színű torta szeletben a csokoládés piskóta és a szeder mousse, ám az egyikben Earl Grey-el ízesített tejcsoki ganache van, a másikban pedig ruby és csoki ganache. Ketten együtt kiegészítik egymást és így alkotnak egy egészet - mondja Suzan.

A másik kedvenc a rumbaba, amely még a Csengetett, Mylord? című klasszikus angol vígjáték tévésorozatban is felbukkan. A szirupba áztatott keleties rumbaba stílusban teljesen eltér a magyar desszertkínálattól, de érdemes megkóstolni.

Végül, de nem utolsósorban: a kávék, és persze a gelato. Az idén 14 tégely várja majd e hideg édesség rajongóit. Köztük találhatók olyanok is, amelyek a laktózérzékenyeknek megfelelők és olyanok is, amelyekben nincs cukor. Izgalmas új alapanyagok náluk évről-évre felbukkannak. Ilyen lehet Suzan szerint a szarvasgomba, ami, mint alapanyag nagyon népszerű, különösen Toszkánában. Hogy fagylaltként, vagy ahogy a 150 évvel ezelőtt élt magyarok nevezték, hideg nyalatnak, milyen lesz? Bizonyára rendhagyó és szenzációs..