A hazai agro-, avagy falusi turizmust volt szerencsém megismerni, viszont már régóta vágytam az osztrákoknál is némi betekintést nyerni a hasonló szerveződéseket illetően. Nos, egy rövid májusi kiruccanással mindez sikerült Karintia közepe táján, egy valóban Isten háta mögötti vadregényes környezetben. Úgy tűnik a tapasztalatok után, hogy van mit tanulnunk a sógorainktól, ha fenntartható ágazatot szeretnénk üdvözölni a jövőben is.

 Számos helyen találkozhatunk az „Urlaub am Bauernhof” (Üdülés a parasztudvarnál) feliratú, illetve felhívású szlogennel, hiszen ez a szerveződési forma az agrárkamarán belül immáron bő két évtizede működik. Ausztriában mintegy 3400 ilyen vendéglátási formát tartanak nyilván, Karintiában kerekítve négyszázat. Ezzel a számmal az ország kilenc tartományának a sorában bronzérmeseknek számítanak.

 A kiválasztott helyszínünk a Gurk önkormányzatához tartozó Zabersdorf – mindössze hét kilométernyire a településtől. Utunk egy szerpentinszerű, keskeny erdei fenyves erdő árnyékában vezet, csaknem ezer méter tengerszint feletti magasságban, ahol csupán három család éli a mindennapjait. A legnagyobb birtok tulajdonosai a szállásadóink, így általuk megismerhetjük a fenntartható parasztgazdaság hatékony működését.

 Először is készítsünk egy rövid leltárt a szóban forgó Plieschnegger család farmjáról, hogy egyáltalán azonosulni tudjunk a helyzettel. Tehát a birtokuk közel száz hektáron terül el, amelynek nagyjából a felét teszi ki az erdő. Ez természetesen nagy biztonságot ad a családnak, mert a beruházások, fejlesztések, s egyáltalán a terveik kivitelezéséhez a fa értékesítése minden időben garancia számukra. A családfő, Gabriel (65 éves) bő harminc esztendeje – ahogy mondani szokás – jól ráérzett a dolgokra, mivel Franciaországból vásárolt egy Charolais tenyészbikát, amellyel tulajdonképpen megalapozta az egész család jövőjét. A lényeg: jelenleg a törzstenyészet több mint hatvan tehén szaporulatával várja az olasz vásárlókat. Vagyis a borjakat fél év elteltével átlagosan 700 euróért értékesítik egy keresleti piacon. Természetesen ilyen nagyságú állományhoz dukál a hobbiállat-tartás is, merthogy a több lábon állás jegyében vendéglátással is foglalatoskodnak, 24 férőhelyes kapacitással. Mindezt persze családi vállalkozásban teszik, korrekt munkamegosztással.

 A családfő fia, Gunther és Krisztina felesége még a főiskolán tették le esküjüket a holtomiglan-holtodiglan döntésüket illetően, s két óvódás gyermekük mellett végzik a munka dandárját. Márpedig a félszáz hektárnyi szántó és legelő jócskán biztosít feladatokat az istállón kívül is két traktoruknak, különböző munkagépekkel kombinálva azokat az elvégzendő feladatok szerint. Az említetteken kívül még gondoskodniuk kell a jövőre már 800-as méretű tojóállományról, hat lóról, egy-egy szamárról és kecskéről, no meg nyuszikákról. Jóllehet a sportjogásznak készülő Ute is kiveszi a részét a lovak gondozásából, hiszen azok közül hárommal gyakorlatilag ő rendelkezik sportolási céllal. Természetesen nem csak saját hobbijaként, hanem a vendégek szórakoztatása is őt illeti meg. S akkor még nem is szóltunk a rezidencia mindenes háziasszonyáról. Ugyanis Katharina viseli a vendéglátó turizmus terheit, a főzés-mosás-takarítást sok egyéb mellett. Ő 37 év pedagógusság után koncentrálhat nyugdíjasként a családi vállalkozás napi teendőire. Egyébiránt a sokoldalúságát bizonyítja a szabás-varrás, a falakon látható akvarelljei, sőt, hetente bemutató jelleggel házikenyérsütést is vállal, amennyiben azt igénylik a vendégek.

 Mindezek figyelembevételével értékelendő a turizmusban való részvételük négy apartmanjukkal, amelyet az elképzelhető legigényesebb minőségben kínálnak. Ezt nem csak a tapasztalatok alapján állíthatom, ennél sokkal hitelesebb a kamarájuk általi legmagasabb minősítésük. Ugyanis ahogy a hoteleket csillaggal értékelik, e szerveződésben virággal jelzik a szakmaiságot és a szolgáltatás színvonalát. A lényeg: az ár-érték arányokat figyelembe véve nyugodt szívvel ajánlhatjuk az „Urlaub am Bauernhof” szlogennel jelzett formációt, mert egy főre vetítve akár már a naponkénti tízeurós tarifával is számolhatunk.

 Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy ez a turizmusforma önmagában is perspektivikus a rohanó világunkban. Ennek ellenére ötvözhetjük aktív pihenésünket a környék felfedezésével. E térségben a legnevezetesebb látnivaló Közép-Európa legnagyobb, Hochosterwitz nevű vára, amelyet semmiképpen sem szabad kihagyni!

 Végül megjegyezzük, hogy beszámolónkat Magyarországon is követendően példaértékűnek gondoljuk, habár vendéglátóink korrektségére jellemző, hogy másokat is ajánlottak – tulajdonképpen a konkurenciájukból. A három hasonló szolgáltatás a Mitterdorfer, a Pichler és a Krassnitzer család nevéhez fűződik, érthetően hasonló árfekvésben.

 –Szalay Attila–    

Fotó: www.aktiveurlaubszeit.de/  Okolicsányi Zoltán