Fotó: Pixabay

Szerző: Elek Lenke

Ahány ország, annyiféle karácsonyi sütemény. Már ahol persze létezik ez az ünnep a mi fogalmaink szerint, hiszen Ázsiában és Afrika legtöbb országában nyilvánvalóan nem, bár az óévet mindenütt nagy hejehujával, sok itallal és édességgel búcsúztatják.  Igaz, az új esztendő sem mindenütt ugyanabban az időben kezdődik…

Az mindenesetre közös az évvégi ünneplésekben, hogy minden országban a rendelkezésre álló nyersanyagok legfinomabbjait választják ki ilyenkor alapanyagként. A háziasszonyok a nagyobb munkát igénylő desszertekhez is hozzáfognak.  Legalábbis így volt régen. Kérdés persze, hogy a hagyományos, munkás süteményekre minden mai nőnek van-e ideje az ünnepi rohanásban? Ha nincs, legfeljebb készen megveszik, és ez nemcsak a mi bejglinkre vonatkozik.

Strufoli és speculaas

A briteknél elmaradhatatlan az alapanyagokban bővelkedő karácsonyi puding, a sokféle keksz – nemcsak ötórai tea mellé - és torta.

A németeknél sokan sütnek ilyenkor Leckerlit, azaz aprósüteményt, valamint gyümölcskenyeret, - stollent,-  amely a mi püspökkenyerünknek egy változata.

 Fotó: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

Különleges olasz karácsonyi sütemény a strufoli vagy pignolata.

Ehhez fél kiló liszt, fél csomag sütőpor, egy kávéskanál só, 3 evőkanál fehér bor, 1 liter olaj, 6 tojás, 70 dkg méz, 25 dkg dió és cukrozott gyümölcs szükséges.

A lisztet összekeverjük gyúródeszkán a sütőporral és a sóval. A közepén lyukat csinálunk, bele öntjük a bort és fél deci olajat, majd a felvert tojásokat. Addig gyúrjuk a deszkán, míg csomómentes lesz. Ketté osztjuk, az egyik felét nedves ruhába csavarjuk. A másik felét erősen kilisztezett gyúródeszkán 1 cm vastagra nyújtjuk, és 2 cm széles csíkokat vágunk belőle. A csíkokat tenyérrel hosszában henger alakúvá gyúrjuk, majd lisztbe mártott késsel 1 cm nagyságú darabkákat vágunk belőle. Egy mély lábosban megforrósítjuk a maradék olajat, és a tésztadarabokat barnára sütjük. Itatóspapírra szedjük, hogy az beszívja a fölös zsiradékot. Ekkor hozzá fogunk a tészta másik feléhez ugyanígy járunk el. A kisült, lecsorgatott tésztát egy nagy tálon kínáljuk.

 Fotó: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

A mézet felmelegítjük, egészen addig, amíg egy kanál meleg méz, hideg vízbe dobva golyóvá nem formálódik. Ha a megfelelő hőfokot elérte, levesszük a tűzről, beletesszük a diót és utána ráöntjük a tésztára. Befedjük és legalább 12-14 óra hosszat, de akár egy hétig is állni hagyjuk.

Tálaláskor poharakba rakjuk és cukrozott gyümölccsel tálaljuk.

Ha már Itáliában járunk, nem hagyhatjuk ki a lassan nemzetközivé váló, Magyarországon is kapható panettonét és a nápolyi, de állítólag lengyel eredetű Babá al Rumot, vagy ahogyan másutt nevezik, rumbabát, amelyet előszeretettel sütöttek a londoniak is, lásd a Csengetett, Mylord? című, legendás vígjátéksorozat szakácsnős jeleneteit.

Fotó: Bigstock

A hollandok ilyenkor még több csokoládét fogyasztanak, mint egyébként. Finom fűszeres a Mikulás süteményük, azaz a Speculaas. Hogy is készül?

Hozzávalók: 15 dkg barnára pirított kristálycukor, 3 evőkanál tej, 40 dkg liszt, 1-1 kávéskanál őrölt szegfűszeg, fahéj, gyömbér, szerecsendió, 1 sütőpor, 1 késhegynyi só, 25 dkg vaj vagy margarin, 3 dkg hámozott, apróra vágott mandula.

Egy tálban összekeverjük a cukrot a tejjel. Egy másik tálban összekeverjük a lisztet a fűszerekkel, a sóval és a sütőporral, majd összegyúrjuk a vajjal és belekeverjük a cukrot. Fóliába csomagolva a hűtőbe tesszük, minimum két órára. Lisztezett deszkán kinyújtjuk fél cm vastagra és különféle figurákkal kiszaggatjuk. A tetejére mandulát hintünk és kivajazott tepsiben 15-25 percig sütjük.

Franciaországban Jézus és a 12 apostol tiszteletére egy 13 részből álló desszertkülönlegességgel zárják a karácsonyi menüt – vagy inkább zárták hajdan. A provence-i eredetű édesség a következőkből áll: dió, birsalmasajt, mandula, mazsola, többféle nugát, alma, körte, narancs, dinnye szőlő, valamint a híres provence-i lepénykenyér, a fougasse. 

Az is jellemző a karácsonyokra, hogy ilyenkor a hagyományos helyi süteményekből is több fogy, mint például a svédeknél kannelbulle-ből, azaz fahéjas csigából, amely népszerűségét jól jelzi egy 2010-es adat: e szerint az átlagos svéd évente 316 fahéjas csigát fogyaszt el.

A svédországi évvégi ünnepek már Luca-napkor, december 13-án megkezdődnek, hogy aztán január 6-ig tartsanak. A Luca macskája, azaz lussekatt nevű sütemény elmaradhatatlan része a karácsonyi svédasztalnak, amely ilyenkor különösen gazdag.  Régen szokás volt, hogy a család legidősebb lánya fehérbe öltözött, a fejére áfonya ágakból font koronát tett,- Luca-napkor égő gyertyákat! - és így szolgálta fel a sáfrányos, mazsolás, többnyire S alakban feltekert, a bronzkori skandináv művészetet idéző kis brióst.

 Fotó: Pixabay

Lussekatt, azaz Luca macskája

Nézzük, mi is kell a lussekatthoz. 15 deka vaj, fél liter tej, 5 dkg friss élesztő, fél csésze cukor, 2 tojás, 6 csésze liszt, fél teáskanál só, mazsola.  A sütőt előmelegítik 220  C fokra. a vajat megolvasztják, hozzá adják a tejet, és kézmelegre, azaz 37 C fokra melegítik. Az élesztőt elkeverik kevés tejben. A sáfrányt mozsárban összezúzzák, vagy langyos tejben áztatják. A tejet, az élesztőt, a sáfrányt, cukrot, felvert tojást, sót és a mazsolát elkeverik a liszt nagy részével, és addig gyúrják, míg az edény falától elválik. Ha szükséges, még adnak hozzá lisztet. A tésztát liszttel megszórják, konyharuhával letakarják, kétszeresére kelesztik. A megkelt, könnyű, rugalmas tésztából enyhén lisztezett gyúródeszkán dupla csigára feltekert S alakú süteményt formálnak, Hagyják ismét megkelni. Tojással megkenik, mazsolaszemmel díszítik. Tíz percig sütik.

Budapest, te édes - és mandulás

Ha már karácsony, írjuk le, milyen is az itteni Budapest torta receptje. A Budapest torta – vagy inkább tekercs – receptjét egy svéd szakácskönyvben és egy magyar blogon egyaránt megtaláltam.

Szükséges hozzá 6 tojásfehérje, 3 dl cukor, 1 csomag hidegen kikeverhető vaníliás pudingpor, 10 dkg durvára darabolt dió vagy mogyoró, 3 dl tejszín, 4 evőkanál tisztított, szeletelt mandula, kockákra vágott mandarin vagy sárgabarack befőtt
A tojásfehérjét pici sóval vagy kevés citromlével, esetleg ecettel, valamint a cukorral nagyon kemény habbá verjük fel. Belekeverve a vaníliás pudingport, a darabolt diót vagy mogyorót, a masszát egy sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük, elsimítjuk 2 ujjnyi vastagon. Előmelegített sütőben, 200 Celsius fokon 15-20 percig sütjük. Amikor elkészült a tojásfehérjés lap, rákenjük az ugyancsak kemény habbá vert tejszín felét, majd rászórjuk a mandarin- vagy a sárgabarackbefőtt darabokat és a szeletelt mandulát. Ha már óvatosan feltekertük, kívülre is tejszínt kenünk, majd mandarinnal és mandulával díszítjük. A tálalásig hűtőben kell tartani.

Norvégiában Budapestkake névre hallgat e sütemény.

Mákból, búzából, gyümölcsből

Az ételektől roskadó lengyel vigíliai asztalon mindig helyet kap az ostya mellett a hagyományos, illatos, ropogós falusi kenyér, amelyet régen természetesen kemencében sütöttek, ma már lehet, hogy házi kenyérsütő gépben áll neki valamelyik fiatal lengyel háziasszony.

Az édességek sora csak ezután következik. A déli aszalt gyümölcsös süni, azaz gyümölcsökkel megtűzdelt sütemény, illetve a kolacz, vagyis kalács hegyi sajttal és mazsolával, a lengyel mákos bejgli, a dióval töltött túrós pite, a cukormázas sütemények, a gyömbéres mézeskalács, a mákos pálcika déligyümölcsös mártásban. Az úgynevezett házi konfitür és a góráli (vagy gurál) fonottas után érkeznek a leginkább szentestei hagyományoknak megfelelő mákos sütemények, valamint a kutia, amely elsősorban mákból és búzából készül. Ennek mágikus ereje van, a gazdagság jelképe egyben, az új esztendő boldogságát előlegezik meg vele. A karácsony előtti napokban a szokásosnál is több fogy a Pani Walewskából, meg a Napoleonkából, amely egy helyi változata egy régi francia receptnek, és II. János Pál pápának is a kedvence volt.

Az USA-ban különösen színes a karácsonyi sütemények választéka, hiszen minden bevándorló hozta magával a saját ízvilágát és gasztronómiai hagyományait, plusz ehhez járultak hozzá az indiánok által használt alapanyagok. Ami általában jellemző, hogy még nagyobbak az adagok. Sütőtökös pite és brownie ugyanúgy előfordul az ünnepi asztalon, mint plumpuding, kandírozott színesre festett gyümölcsök és csokis-habos torták, az elegánsabb ünnepi fogadásokon pedig a világszerte reneszánszát élő, dekorációnak sem utolsó, macaron. New York különböző városrészeiben a még mindig működő nemzeti élelmiszerüzletekben készen kaphatók az egyes nemzetek nosztalgikus süteményei, más Brooklynban és más China Townban, más az orosz negyedben és más a magyarok lakta környéken.

Kanadában sok háziasszony Butter Tarts-ot készít, amely kissé időt rabló, de mutatós édesség. Hozzávalók a tésztához: 20 dkg liszt, 1 kávéskanál só, 15 dkg vaj. A töltelékhez: 2 egész tojás villával felverve, 25 dkg megbarnított kristálycukor, 2 evőkanál citromlé, fél cosmag vaníliáscukor, 10 dkg olvasztott vaj, 20 dkg ribizli, vagy mazsola, füge, vagy datolya, dió mogyoró, mandula – ezt lehet variálni – 1 dl felvert, édesített tejszín.

Összekeverjük a lisztet, a sót, belegyúrjuk a vajat és addig gyúrjuk, míg az állaga zsemlemorzsához nem hasonlít. Ezután beleöntünk 5 evőkanál hideg vizet és simára kidolgozzuk, cipóvá formáljuk. Fél cm vékonyra kinyújtjuk, és akkora darabokra vágjuk, hogy kibélelhessünk vele egy körülbelül 10 cm átmérőjű papír minyontartót. Háromnegyed részig megtöltjük a töltelékkel. Először 10 percig forró sütőben sütjük a papírral együtt, majd takaréklángon 20-25 percig. A töltelékhez a tojásokat összekeverjük a cukorral, beleöntjük a citromlevet, és a vaníliás cukrot, majd hozzátesszük az olvasztott vajat, a gyümölcsöket és a diót. Teletöltjük a töltelékkel és tejszínhabbal díszítjük.

A kubai karácsony nem lehet teljes a crema de vie nevű édes tojáslikőr féleség nélkül, melyet sűrített tejből, rumból, cukorszirupból, citromhéjból, fahéjból és tojás sárgájából készítenek. Jól passzol hozzá a kókusztejből, friss kukoricából, kukoricalisztből, tejből, vaníliából, fahéjból és cukorból készült puding.

A közép- és dél-amerikai államokban persze ma is érezhető a spanyol behatás, de a lényeg az egzotikus gyümölcsök minél szélesebb körű felhasználása.

Oroszországban alkalomtól függetlenül gyakran esznek a nők és férfiak tortát, az édesség alapélelmiszer. Az évvégén ez a mennyiség többnyire megsokszorozódik, de ma már a minőség is számít. A szovjet időkben a teljesen más vallású és történelmi hagyományú államokat is oroszosították, ezért minden tagköztársaság üzleteiben ugyanazokat a tortákat lehetett kapni, fillérekért. Ma már nyilvánvalóan más a választék a tadzsik, a csecsen, a kirgiz, az örmény, a kazah vagy az üzbég államok csemegeboltjaiban, nem beszélve Ukrajnáról.

 Fotó: Olga Noskova

Pavlova a Gyed Maróznak

Az elegánsabb moszkvai családokban ma nem annyira a hagyomány a fontos, hanem az újorosz attitűdhöz kapcsolódó kozmopolitizmus. A szupermarketekben – merthogy cukrászdák itt a klasszikus értelemben nem léteznek, a cafék mást jelentenek, és a kongyiterszkaják, azaz édességboltok is – a régi „szocialista” torták jobb minőségű változatait lehet kapni, de a tehetősek otthoni ünnepein a Mikulást, azaz Gyed Marózt, akár mutatós Pavlova torta is várhatja, méregdrága friss gyümölcsökkel töltve. Egy időben az oroszok körében a gazdagság szimbóluma volt az ananász, mint ahogyan a valahai NDK megszűnése után néhány évig ott a banán számított igazán menőnek.

A balti államok a régi időkben is igyekeztek megőrizni saját konyhájukat, a lettek körében az áfonyás kenyérsüti számított kedvelt téli nassnak. A déli köztársaságok között a grúzok körében változatlanul a diós-szőlős csurcsela, az azeriek között meg a kajszaba dívott, ami nem más, mint egy aszalt sárgabarackos, gránátalmás édesség.