Első alkalommal találkozhattunk azokkal a kis és közepes nagyságú borászatokkal Budapesten, akik a Kárpát-medence különleges klímáját kihasználva, mélységes felelősséggel készítik boraikat. A nagy többség a tradicionális technológiát alkalmazza, de vannak érdekes próbálkozások, különleges, a megszokottól eltérő gyakorlatok is.

            Közel ötven kiállítót vártak az Olasz Kultúrintézet patinás épületébe december 8-ra, hogy ezen az egy délután lehetőséget kapjanak a Partiumból, Erdélyből, a Kárpátaljáról, a Tokaj hegy szlovák oldaláról és a Délvidékről egyaránt érkeztek kiállítók a hazai régiók borászai mellett. Kiderült, a határon innen és túl egyaránt készülnek kiváló borok, sokukkal csak itt és most lehetett találkozni. A sétálókóstolón sokan olvasták a címkéket, és ismerkedtek a ritkaságokkal.

            A partiumi Érmelléki Gazdák Egyesülete három kiállítóval érkezett, és egy pince-makettel, ahol lehetőség volt a jóízű beszélgetésre, kóstolgatásra, az örömök és gondok ismertetésére. Két borász és egy olajspecialista család jött, tudtuk meg Laskovics István irodavezetőtől. Az utóbbiak, Tolvaj Ella és férje kis családi vállalkozásként 8-9 féle bio olajat hoztak, sokféle őrleményt, és olyan érdekességeket, mint például a tökvaj, vagy a köményolaj, amelyet a cukorbetegeknek ajánlanak. A Hegedüs pincészet tulajdonosa elmondta, Érmellék a történelmi Magyarország második meghatározó borvidéke. Érmihályfalva, ahonnan ők jöttek, Nagyvárad és Szatmárnémeti között félúton található. Gazdag, üledékes a szőlő talaja, a Móka dűlőből, amely egykori vízfolyás helyén van, származó boraik több területi borversenyen is nyertek. Lehetett náluk kóstolni Cserszegi Fűszerest, Furmintot, Chardonnayt, vagy éppen Merlot-t, Fekete leánykát.

            A Sass pincészet Alsó-Bereg-Ugocsa területéről érkezett. A tulajdonos Sass Károly harmadik generációs szőlész-borász Kígyóson. Fia hozta el a mustrára a legfinomabb boraikat, köztük az ősi helyi szőlőfajtákat, a Bakatort, a Szerémi Zöldet, az itt Lipovinára hallgató Hárslevelűt, a Furmintot és a belőlük készült küvéket. Kiemelkedően finom volt a 2016-os Olasz Rizling. Mint a fiatalember elmondta, 40-50 éves tőkékről 30-40 dekás korlátozással szedték és második töltésű fahordókban érlelték.

            Orosz Ruszlán is a Kárpátaljáról érkezett, 30 kilométerre a magyar határtól élnek. Egy hektáron szőlőszaporítással foglalkoznak. 110 csemegefajta található náluk. A környék, főleg nyáron, kedvelt a turisták előtt, 2016-ban egymillióan érkeztek ide. Száraz és félédes borokat készítenek, köztük itt kóstolható volt Sztálin kedvence, a grúz Saperavi 2015 is. Félédes desszertboruk, a kahor borversenyen is sikeres volt.

            Érdekes ízvilággal lehetett találkozni a Vdovjak pincészet borainál. Tokaj hegyének szlovákiai oldalán termett szőlőkből készülnek a borok. A pince fényképe látványos: egyik oldalán gönci hordók, a másikon pedig amforák állnak. Az örmény agyagedények 500 literesek, hat hónapig ezekben, majd egy hónapig hordókban érlelik a bort.

            Távozáskor pedig kihagyhatatlan volt a torockói sajtkínálat.

            Bár az újságírók még a közönség előtti megnyitást megelőzve nézhették végig a standokat, a kóstolásnak és beszélgetésnek határt szabott az idő. Reméljük, az esemény sikeresnek számít a résztvevők számára is, hiszen a bemutatkozás, a kapcsolatépítés nekik nagyon fontos. Talán a következő alkalommal több reklám, szórólap, az utcán figyelemkeltő tábla a bejárat közelében, sokat fog segíteni.

Írta: Dr. Hajós Anna

Fotó: Dr. Hajós Anna, aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán