Igazi illatos-remegős házi torták, habkönnyű ricottás meg limoncello-s kosárkák, csokiba mártott mogyorós papucsok sorakoztak a minap a Dráva utcai tanműhely nagy asztalán. Az édességek nagymesterei, az olaszok közül ketten érkeztek Budapestre, hogy szakmai továbbképzést nyújtsanak a magyar kollégáknak.

Andrea Pansa családjának az 1800-as évek közepe óta van cukrászdája Amalfiban. Olyan torták és sütemények készítését mutatta be szerdán első mesterével, Lorenzo Pizzoferro-val,

amelyek könnyűek, gyümölcsösek, reggelire egy kávé mellé, de bármikor desszertként is jó szívvel ajánlhatók. Ezek nem túldíszített tányérdesszertek, mindkét szakember régi tradíciókat visz tovább, kizárólag helyi alapanyagokat használ fel, de nem veti meg a legújabb technológiákat sem.

A francia stílusú, napokig készülő, réteges, színes-fényes, művészi kivitelű tányérdesszertek sokak számára művinek hatnak. Nos, a Dráva utcában felvonultatott sütemények olyanok mintha a nagymamánk sütötte volna – amennyiben persze mestercukrász lett volna a végzettsége…

Mint elmondta, az olasz ötödik generációs cukrász nem híve az amerikai divattrendnek, a hatalmas, színes-krémes cupcake és popcake formájú édességeknek, de azokat a kollégákat sem ítéli el, akik ezt az utat követik, hiszen a vevők mindig kíváncsiak az újdonságokra, náluk is keresik az ilyet, akárcsak Budapesten.

Pansa és kollégája még nem nagyon ismerik a magyar cukrászatot, amelyik szintén nagy hagyományokra tekinthet vissza, mind a mesteri színvonalú torták, mind a házi süteménykészítés terén. De hangsúlyozták, hogy ahány országba ellátogatnak, természetesen mindenütt tanulnak valamit, és annyit azért tudnak e régióról, hogy a magyar cukrászat bizonyos tekintetben rokon az ausztriaival.

A cukrász Ipartestület által szervezett olasz kurzusra élénk volt a tagok érdeklődése, nagyrészt fiatal mesterek

lesték el az Amalfiból érkező kollégák szakmai titkait. De jelen voltak a szakma nagyágyúi, igazi szaktekintélyei is. Köztük Jagyutt Péter, a balassagyarmati Orchidea cukrászda tulajdonosa, aki szerint az eszmecsere mindig hasznos.

Amint megjegyezte, sajnos nem használjuk ki eléggé a hazai alapanyagok és főleg a magyar gyümölcsök – elsősorban az alma – páratlan zamatát, és nem értékeljük helyi tradícióinkat. Pedig ez lehet a talán legfontosabb követendő út, miközben nem baj, ha az amerikai vagy francia divatdesszerteket, netán a megszokott magyar tortákat kínálják a kollégák.

Írta: Dr. Elek Lenke

Fotó: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

Andrea Pansa, Olasz cukrász tanfolyam - receptek