Szerző: Barna Judit

Fotók: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán 

Amikor a város polgármesterével, dr. Fehérvári Dáviddal egyeztettük a turisztikai-gasztronómiai újságírók látogatását, a két éve megválasztott városvezető a kulturális nevezetességek mellett a programunkba ajánlott neves pincészetekben borkóstolókat, bepillantást a kézműves mézeskalácsos manufaktúrába és a helyi cukrászdába. Akkor indulás!

Öt pincesoron négyszáz pince

Baranya megye területén és Bóly lankáin Magyarország 22 történelmi borvidéke közül kettőt nevesíthetünk itt: a Villányit és a Pécsit. E borvidékek fejlődéstörténetére egyaránt erős hatással voltak a délszláv és a sváb telepesek, többek közt nekik is köszönhető a régió szőlőkultúrájának dinamikus fejlődése. 

A város címere is utal a legfontosabb gyümölcsükre, a borszőlőre. Az idetelepült németajkúak honosították meg a karós szőlőművelést, mely az egyik legfontosabb haszonnövénnyé vált az évszázadok folyamán. A címer baloldali dombján karózott szőlőtőke, jobbra zöld levelek között két nagy aranyszínű szőlőfürt látható.

A kiváló mikroklímájú települést övező dűlőkben dúsan teremnek a különböző fajtájú zamatos borszőlők, melyekből a híres pincesorban készül a hegy leve.

Bóly pazar, rendezett utcáin egymás mellett sorakoznak a többszázéves présházak, melyeken a sváb építési hagyományok nyomai fedezhetők fel. Az újabbak tágas udvarai, épületei, pincéi is patyolattiszták, öröm belépni például Neupergerék portájára.

Fehérek, rosék és vörösek a boltíves pincében

A Neuperger Pincészet több, mint egy borászat - ez egy családi történet, amely 1996 óta minden egyes szőlőszemben tovább íródik. Családi pincészetük két történelmi borvidék, a Pécsi és a Villányi legjobb adottságait egyesíti.

Borászatunk nem csupán szakma a számunkra- mondja a borász, miközben kínálja az első fehérbort- ez a hivatásunk, a gyökereink és a jövőnk. A négy gyerekes Neuperger Balázs vallja, hogy él a családjában a nagyszülőktől örökölt szakma iránti szenvedély és a hagyománytisztelet, szeretet a föld és a bor iránt, amely sváb ősei szívében lakott.

’1992 óta foglalkozom szőlészettel, borászattal, 1996-ban 25 évesen alapítottam önálló vállalkozásomat, a Neuperger Pincészetet. A folyamatos fejlesztések, beruházások, valamint az új telepítések eredményeként a termőterület mára 32 hektárra bővült. A tölgyfahordókat hagyományos, boltíves pincerendszerben tároljuk, ahol a pinceágak együttes hossza megközelíti a 200 métert. Számomra fontos, hogy az első tavaszi munkálatoktól kezdve a palackozásig személyesen vegyek részt a borkészítésben, ügyelve a minőségre’. -mondja Balázs a rosé és a vörös töltögetése közben.

Nem véletlen, hogy a fáradthatatlan munka gyümölcséül jó pár díjat hoztak el borversenyekről.

Megjegyzem, érdekesek voltak a palackok rajzos címkéi; mindegyiken az égbolton látható csillagképek állatait ábrázolta a tervező.

A mézeskalácsos dinasztia ötödik generációja

Tárnoky Csaba kézműves műhelye és a kis boltja utunk következő állomása. A mézeskalács-puszedli készítő-gyertyaöntő fiatalember családjában a mézeskalácsos mesterség több mint 130 éves múltra tekint vissza.

Az üknagypapa Tápióságról Mohácsra telepedett, majd 1882-ben iparengedéllyel elkezdte a mesterségét gyakorolni, amely aztán több generáción át öröklődött tovább. Később a család székhelye Bóly lett, itt készül a környéken azóta híressé vált mézeskalács és puszedli, valamint gyertyaöntéssel is foglalkoznak. Termékeik számos kiállításon és vásáron előkelő helyen szerepeltek.

A boltocska polcairól mosolyognak le a tükrös mézeskalács szívek, a huszárok, a lovak, a babák, szinte várják, hogy egy falusi búcsúban érkezzen el az ő napjuk, amikor egy szép lánynak ajándékozzák egyiküket.

A műhelyben egy óriási asztalon és dobozokban tornyosult az aznapi gyártás, meg is kóstoltuk a citromos, kakaós, kókuszos, mézes édességeket. Mit nekünk a kalória!

Elérkezett a nap fénypontja

A Neidhardt Vendégházba érkezünk, amiről már említettük, hogy Kelbert Zoltán családjáé. A fiatal pár éppen a külföldi szabadságukat tölti, így Zoli szülei, Neidhardt Mari és Kelbert Imre fogadják a csoportunkat.

A tűzrőlpattant Mari -így szereti a megszólítást – sürög-forog a vendégsereg teraszra terített asztala körül a kellemes nyáresti naplementében.

A mozgalmas napunk után várjuk a Hárs Pincészet borkóstolóját, be is toppan a tulajdonos, Hárs József, a korábbi polgármester az első palackkal a kezében. A vacsora előtti aperitifnek szánt Gyöngyöző, majd a Jázmin és a Tündérbor következett.

Közben megérkezett a vacsora! Elképedve néztük, ahogy a séfek letették az óriás tálat a szomszéd asztalra. Mint egy gazdag svédasztal, tele jobbnál jobb falatokkal, grillen sült húsokkal, zöldségekkel, a tálacskákban többféle mártogatóssal.

Séfünk, pékünk Csiba László leül közénk és csak mesél és mesél arról, hogy milyen elhivatottsággal képviseli a helyi termelők alapanyagának felhasználását az ételekben. A húsokat, sajtokat, zöldségeket, tojást mind a környékről vásárolta. Jófajta Mohácsi lisztből készítette a mártogatáshoz a kenyeret. Szinte tudományos kiselőadást tart nekünk a bőbeszédű László arról, hogy a lényeg a rövid ellátási lánc és a minőségi hazai nyersanyag!

A pazar lakoma után mindent vitt az édes Szajki Cirfandli, a borvidék aranysárga színű, zászlós bora, mely Magyarországon csak Pécs környékén terem.

’Amíg tőkén van nyűgös és mosolytalan, sok törődést igényel – mutatja be költőien József a borát- nehéz termeszteni, ezért kevés is van belőle, de kivételes esztendőkben tokajit környékező aszút ajándékoz. Jellegzetesen karakteres ízvilágú, semmi mással össze nem hasonlítható bor. Jellemzője a száraz virágcsokorra és aszalvány ízekre emlékeztető illat, benne kajszi, őszibarack és egy érintésnyi dohány is felfedezhető.’

Másnap útba ejtettük az életrevaló Csiba Laci pékségét és vásároltunk az éppen frissen kisült sajtos és kovászos kenyerekből.

…és végül a hab a tortán, a Breitenstein Cukrászda

A tulajdonosokkal, Breitenstein Andreával és férjével, Péterrel találkozunk a kellemes cukrászdájukban. A Breitenstein Cukrászda egy családi vállalkozás, ahol generációk óta minőségi alapanyagok, házias ízek és a hagyományos receptek találkoznak a modern cukrászattal.

Kérdésünkre, hogy mi a mai különlegesség, amivel becsalogatják az édesszájúakat, mit ajánlanak megkóstolni, Andrea ezt válaszolta: piros gyümölcsös crumble vaníliafagylattal, epres-levendulás fehércsokis ischler levendulás limonádéval, krémes vaníliafagyi egy ütős presszókávéval, vagy epres mousse monodesszert. A vegánoknak pisztáciás málnatorta a kínálat.

A Breitenstein egyedüli cukrászda Bólyban, ugyan ezzel szerencsés helyzetben vannak, de naponta megdolgoznak a vendégért. Kielégítik a helyiek igényeit, például cukormentes és tejmentes desszertekkel, adalékmentes, természetes alapanyagokkal dolgoznak és fantáziadús tortákat alkotnak. A ház specialitása a diós patkó, a sajtos leveles pogácsa és a 40 éves receptekkel készített fagylaltok, ezekből legalább 10 félét készítenek naponta a szezonban.

Megtudtuk, hogy a vásárlók inkább a klasszikus sütiket viszik, de egy-egy modern, francia desszertet is becsempésznek a pultba. Újabban kínálják a kurkumával megbolondított aranylattet, aminek máris nagy sikere van.

A harmadik bólyi beszámolónkat a szálláshelyek bemutatója követi, olvassák azt is!

További információ: www.boly.hu