A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazán gazdag programmal várja folyamatosan az érdeklődőket. Fontos szerepet játszik a sikerben Kiss Imre múzeumigazgató, aki fáradságot nem kímélve foglalkozik minden egyes témakörben a vendégekkel. Az egykori Krúdy-házban egyszerre több érdekes kiállítás várja a látogatókat, bemutatva a régi használati tárgyakat, és az újakat, emellett van könyvbemutató, múzeumpedagógiai foglalkozás, társasjáték klub, cukrászok számára bemutatkozási lehetőség, borkedvelők klubja, most pedig a sört szeretők kaptak lehetőséget arra, hogy egyrészt a nagymultú régi gyárak relikviáival, mostani fényképeivel találkozzanak, azután pedig magával a sör történelmével, és néhány különleges kézműves sörrel lehetett ismerkedni.

            Az utóbbi során az „Ez Sör!” – a sernevelőtől a sörgyárig” című időszaki kiállításhoz kapcsolódóan tartott előadást Katona Csaba, az MTA BTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársa. Tisztázódott, hogy mi a sör, mit tartalmazott a XVI. századi bajor sörtörvény, amelynek a célja gazdasági megszorító intézkedés volt, hogy ne búzából, vagyis kenyérgabonából, hanem árpamalátából készüljön ez az ital. A múltja is elképesztő, a régészek Szudánban Krisztus előtt 5000-ből, Kínában pedig Kr. előtt 7000-ből találtak erre vonatkozó emlékeket. A suméroknál női istene volt nemcsak a sörnek, de a sörfőzésnek is. A római katolikus szerzetesek birtokában már voltak az előállításra alkalmas receptek, eladásra és fogyasztásra is készítették az italt. A cseheknél 993 óta van adat a szerzetesekre vonatkozó tiltásról. A középkorban már folyik a polgári sörfőzés, volt sörmérföld, amivel a kereskedési területet mérték ki. A hazai emlékek egyik legelsője, amikor a pannonhalmi apátság veti ki a söradót a jobbágyokra.

            Maga a sör elnevezés ritkaság, a szónak Szibériában van párja, mig a körülöttünk lévő országokban a szláv pívo, vagy a német bier, a latin servizia változatai honosodtak meg. A legrégebbi magyar alapítású sörgyár Temesváron épült a török uralom után; idén lesz háromszáz éves. Itthon a filoxéra pusztítása segítette az ital népszerűségének növekedését, a vasúthálózat kiépítése ugyancsak, a szállítás megkönnyítésével. A Dreher, a Soproni Sörgyár, a Pécsi Sörgyár számít a legrégebbinek. Ezekben morva és bajor sörfőzők dolgoztak és hozták el a készítés kultúráját. Ma négy gyár és 80 főzde látja el a fogyasztókat. A főzdék magasabb fokú, többnyire valóban kézműves sört készítenek, sokféle változatban. Az előadó kiemelte a kóstolások során a rétsági Fűtőház sörfőzdét, amely már több nemzetközi elismerést is learatott. A főzde tulajdonosának édesapja mozdonyvezető volt, ötféle söre mind egy-egy mozdonynak állít emléket. A helyszínen sörváróterem is van. A Nohab mozdony 1954-ben országos szépségversenyt, a sör pedig tavaly aranyérmet nyert Dublinben és ezüstérmet az Egyesült Államokban, Kentucky-ben.

            A címben szereplő hetedik lépcső, amely alatt a legjobb hőmérsékletű a sör, az ikonikus csehszlovák filmben, „A mi kis falunkban” hangzik el nem is egyszer, és persze elő is kerül onnan – nem is egyszer, hogy megigyák.

Írta/Fotó: Dr. Hajós Anna