Szerző: Barna Judit

Fotók: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán 

Egy különös időutazást terveztünk Bonyhádra, ahol nemcsak a város turisztikai nevezetességeibe pillantottunk be, hanem egy ikonikus gyárba is látogatást tettünk.

Ema-Lion névre keresztelt egykor nagyvállalat, az 1994-ben történt rendszerváltást követően magánkézbe került.

Fénykorában 1000 dolgozónak adott munkalehetőséget az üzem, ma csak kétszázan lépnek be a kapun reggelente. Ki Bonyhádról, ki húsz kilométeres körzetből: Tevelről, Závodról, Nagyvejkéről, Mucsiról és Mucsfáról jár be a távolsági busszal. A műszak után igyekeznek elkapni a buszt, hogy mielőbb otthon legyenek a családjuknál.

Főzőedény, vájling, zsírosbödön és éjjeli is készül

A zománcgyár marketingese, Dimén Vanessza a megbeszélt időben vár a portán bennünket, az ő kíséretében fedezhetjük fel a hatal­mas területen, nyolc hektáron talál­ható üzemet.

Ma több mint tízfajta edénycsalád készül nálunk, amelyekhez hat-nyolc különböző méretű edény tartozik – tudjuk meg Vanesszától –, de a lábo­sok, fazekak mellett a hagyományos vájlingo­kat, a zsírosbödönöket, sőt éjjeli edényeket is gyártunk. A Legrégebb termékeink közé tartozik a jól bevált formájú, 7 literes tárolóedény, az úgyneve­zett ceglédi kanna, amit ugyanúgy visznek napjainkban, mint nagyanyáink korában. Folyamatosan készülnek, abszolút slágertermékek a piros alapon fehér pettyesek, de a legtöbbet a kí­vül piros, belül a jellegzetes, szür­ke-fehér gránitos mintával díszített edényekből adunk el még mindig.’

Miközben haladunk a különböző munkafázi­sok -leszabó, a sajtoló, a zomán­cozó, vagy a táblaosztály - nevét viselő épületek között, Vanessza elmeséli a gyár történetének kezdetét.

A Perczel-család szerepe

A mai zománcgyár 1909-ben épült Perczel Bélának köszönhetően. A századfordulón Magyarországon összesen 7 zománcmű működött, a bonyhádi neve Magyar Zománczmű és Fémárugyár volt. Azonban akkoriban nem csak zománcárut készítettek, hanem dominó, sakk és csontfeldolgozás is a tevékenységi körükbe tartozott. Amíg gond nélkül zajlott a csontfeldolgozás és dominó gyártás, addig a zománctermékek elkészítése nem volt ennyire egyszerű feladat. Induláskor csak a táblagyártást sikerül megvalósítani, az edénygyártási technológiák ismeretének hiánya miatt. A zománctábla viszont kiemelkedő lett a piacon, az akkori Konstantinápoly (mai Isztambul) 100.000 db utcanév, illetve házszámtáblát rendelt.

1948-ban állami tulajdonba került a cég, mely rengeteg névváltozást eredményezett. Akkor építették a mai napig fontos célt szolgáló új üzemrészeket, és az edények aljára rányomták a gyár márkáját, a Perczelek címerállatát, az oroszlánt. Napjainkig az oroszlán az Ema-Lion céglogója, mely megtalálható minden edény alján.

A rendszerváltást követően magánkézbe került a gyár. Akkori 8 tulajdonos közül mára már csak három képviseli a céget.

Titkos a zománc receptje

Az 1900-as évek eleje óta a bonyhádi zománc összetétele titkos. Egy örök kincs a recept, ez olyan, mint az Unicumé. Annyit azért Vanessza elárul, hogy a zománc egy fehér üvegszerű anyag, amit különféle ás­ványokból és fémoxidokból készíte­nek, majd porrá zúznak, és így visz­ik fel a fémre.

A zománcozás tette lehetővé, hogy a vas- vagy acéledényeket hő­álló, sima, fényes és rozsdamentes fe­lülettel vonják be. Ez korábban nem létezett ebben a formában, különö­sen nem tömeggyártásban. A zo­máncbevonat nem lép reakcióba az ételekkel, könnyen tisztítható, nem rozsdásodik, és dekoratív – már ak­kor különböző színekben, mintákkal gyártották, ami forradalminak szá­mított. Ezek az edények strapabírók: jól tűrik a hőt, a savas ételeket, és ha nem törik le róluk a zománc, évtize­dekig használhatók.

A zománcedény minden mai háztartásban megtalálható, klasszikus, vagy modern formában, színben. Sok helyen a régebbi ütött, kopott lábasok, kannák, bödönök is őrzik a nagymama emlékét virágtartóként a kertben.

Népszerű az egyedi gyártású zománctábla

Bonyhádon a táblaosztály mindennapos megrendelései az utca és házszámtáblák. A folyosón megállunk, a falat ugyanis a gyárhoz köthető ismertebb zománctáblák díszítik. Itt találták ki a Zwack Uni­cum vízből felbukkanó ikonikus reklámfiguráját, mellette a Dreher és a Julius Meinl cégérei lógnak. Neves tervezők rangos alkotásai tették -és teszik híressé ma is- a manufakturális üzem táblakészítő mestereinek munkáját.

A gyár korábbi termékei, a Tilos a bemenet, Vigyázz, autó, Tűzveszély, Harapós kutya és hasonló zománctáblák ma már régiségkereskedőknél lelhetők fel, a megszállott gyűjtők azonban az előző századokban készített, értékes, egyedi zománctáblákat vadásszák a világhálón.

Az Ema-Lion gyár termékei négy mintaüzletükben és nagy üzletláncok polcain megtalálhatók: Tesco, Spar, Auchan, Metro, vásárlójuk a Vas-Edény és sok webáruház is. Exportálnak a környező országokba, több európai és ázsiai partnernek szállítanak.

Megtudtuk, hogy a fenti üzletek tárt karokkal várják az Ema-Lion vadonatúj színű -többféle zöld és sárga- edényeit, melyek már a kísérleti stádiumon túl vannak, a gyártás elindult.

A szakmai folyamatok bővebb ismertetése helyett inkább beszéljenek a gyárban készített fotók.