Szerő: Elek Lenke

Fotó: aktívpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

Létezett valaha egy társadalmi rendszer, amely azáltal, hogy „nem engedte be”  a nyugati kultúrát, elősegítette, hogy létrejöjjön egy saját, méghozzá erős, ügyes szimbolikák mögé rejtett, ellenzéki attitűdökben gazdag filmművészet és ábrázolástechnika, legyen szó a társadalmi a cseh vagy éppen a lengyel film II. világháború utáni világáról.

A legendás nagy rendezők, mint Wajda, Jancsó vagy Jíri Menzel lehet, hogy nem lettek volna ilyen gazdag ívű alkotók, merthogy korán beszippantotta volna őket az ágazatot uraló amerikai stúdiórendszer.

Egy filmesztétától hallottam nemrég ezt az okfejtést – érdekes gondolat. Mindez onnan jutott eszembe, hogy a közelmúltban megjelent magyar nyelven egy jelentős monográfia Andrzej Wajda életéről, munkásságáról  – és akarva-akaratlanul, a lengyel történelemről.

Mert ha valaki – mondjuk a rendszerváltás után születettek - már nem is kíváncsiak a 2016-ban elhunyt legendás rendezőre, remélhetően a lengyel történelemre, és általában a hajdani szocialista rezsimek működésére, talán igen.

Abban a korban volt e sorok szerzője fiatal, amikor még a környező országok színészei ismert filmsztárok voltak. Egy nem is olyan szűk réteg számára Wajda kedvenc színészei, Zbygniew Cybulski vagy Daniel Olbrychski olyan ismertek voltak, mint az amerikaiaknak James Dean.

Hogy miért épp James Dean jutott eszembe? Mert Cybulskinak, aki nekem már mindörökre Maciek marad a Hamu és gyémánt című alapműből, hasonlóan tragikus sors adatott, fiatalon szenvedett balesetet. A film és a regény címe egyébként  Cyprian Norwid lengyel romantikus költő A kulisszák mögött című versének soraira utal.

De hagyjuk a múltat – már amennyire el lehet tőle szakadni, ha egy életműről van szó. A Hamvak és gyémántok című könyv, Pörös Géza műve, a Nap Kiadó gondozásában jelent meg, és a minap volt a premierje a Lengyel Kultúra Házában.

A szerző hatalmas tudásanyag birtokában ír  Andrzej Wajda életének szinte minden mozzanatáról. Tény- és adathalmazból táplálkozik, gazdag szakmai alapismeretén túl, ami mostanság hiánycikk. Ha meg akarjuk ismerni az 1945 utáni lengyel történelmet, sok mindent megtudhatunk, a többszáz oldalas monográfiát olvasva.

Wajda sokat tett azért, hogy a nézők megismerhessék nemcsak az akkori jelent, de a lengyel történelmet is, például azzal, hogy a jelen és a közelmúlt mellett filmre vitte a leghíresebb regényírók műveit. Ahogy a könyv hátoldalán olvasom, kiemelten foglalkozott a társművészetekkel, némelyik beállítás, főleg a régmúltban játszódó alkotásokat illetően, olyan, mintha festményeket látnánk.

Lehet, hogy a Hamvak és gyémántok címet mégis meg kell magyarázni? Nos, megeshet, hogy olvasónk között akad, aki még nem hallott a Hamu és gyémánt című örökbecsű klasszikusról. Wajda csak későn, 2000-ben kapta meg az Oscart  - életművéért – mert még az amerikaiak is érezték, hogy ekkora rendezőnek mindenképpen meg kell kapnia az arany szobrocskát.

Többször írtam már arról, hogy anno Lengyelország titkos aduásza volt a magyar fiatalok egy jelentős rétegének. Hogy is énekelte Cseh Tamás Bereményi Géza feledhetetlen szövegét: Krakkóba szól a vonatjegyünk – sörfoltos abroszunkon 65 zloty… Ma hány magyar fiatal utazik turistaként Lengyelországba?

A lengyel és a magyar filmesek között is kiemelten jó volt a kapcsolat, lengyel színészek játszottak, főleg Jancsó Miklós és Mészáros Márta filmjeiben.

Andrzej Wajda 2016-ban hunyt el, 90 éves korában. Hosszú pályafutása során 40 játékfilmet, ugya ennyi televíziós műsort, dokumentumfilmet készített, színházi munkássága is jelentős.

A monográfia szerzője filmszakíró, munkásságát a lengyelek is többször elismerték.2006-ban Pörös Géza megkapta a Lengyel Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét.