Szerző: Barna Judit

Fotók: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán

Kérdezgetem az ismerőseimet, hogy van-e olyan játéka gyerekkorából, amit évtizedekkel később is becsben tartva megőrzött? Persze, mindnyájunknak van olyan játékunk, mely végigkíséri az életünket. Egy agyon szeretgetett mackó, mely még mindig ott csücsül az ágyon, a díszpárnákon, egy kaucsukfejű baba, nagy szemekkel, kócos hajjal, egy viharvert favonat, egy mesefigura báb, ezek mind a mai napig kiemelt helyet kapnak az otthonainkban. Kedves emlékek a játékaink, akármilyen elnyűtt a babaruhájuk, ha nem is működik már a lendkerekes autó, vagy hiányos a dobókockás társasjáték, elő-elővesszük őket, beszippantjuk róluk a gyerekkor illatait és egy kis elérzékenyülés után visszatesszük a helyükre. Nosztalgiázzunk a saját játékainkkal, de nézzük meg Székesfehérvár belvárosában azt az óriási játékgyűjteményt, amelyet a Hiemer-Font-Caraffa épülettömbben őriznek sok szeretettel a Hetedhét Játékmúzeum gazdái.

Az állandó kiállítás két gyűjteményből jött létre: Moskovszky Éva és édesanyja, Auer Erzsébet páratlan értékű, Európa-szerte elismert polgári játékgyűjteményéből és Réber László grafikai hagyatékából.

A Moskovszky-gyűjtemény története egy gyermek szomorú történetével kezdődik. Egy osztrák származású kislányról, Auer Erzsébetről szól, akinek családja 1880-ban települt át Magyarországra. A kislánynak boldog gyermekkora volt, mert édesapja gyönyörű játékokkal halmozta el, de ez az idill nem tartott sokáig, mert az apa korán meghalt. A család új házba költözött, és az akkor 13 éves Auer Erzsébetnek meg kellett válnia kedves játékaitól is.

Később kislánya, Moskovszky Éva is szenvedélyesen gyűjtötte a játékokat. Tudományos elhivatottsággal kutatta a játékok történetét, így a hazai játékkutatás nemzetközileg elismert szakértője lett. Kapcsolatba került német, osztrák, dán, amerikai játékgyűjtőkkel, játéktörténészekkel, publikált külföldi szaklapokban, és a hazai játékkutatás kiemelkedő egyéniségévé vált.

A gyűjtemény minden darabjának története van. Sokról tudjuk, hogy ki készítette, ki volt az eredeti tulajdonosa, hogyan alakult a sorsa, amíg a gyűjteménybe került. A többiek attól értékesek, hogy ehhez az együtteshez tartoznak. A több ezer apró játékeszköz egy része eredetileg is játéknak készült, a műtárgyak más része azonban mesteremberek remekeiként, vagy mintadarabjaiként később vált játékká. A vitrinekbe rendezett enteriőrök szinte kivétel nélkül olyan babaszobák, amelyekben eredetileg maguk, a gyűjtők állították be az életképet. Ilyen élethű a parányi varrógépen dolgozó édesanya szobája és a kézzel készített ruhácskák.

Németországban később iparrá vált a játékkészítés, beindult a tömegtermelés, aminek megjelenítése a 'János bácsi nagykereskedése' installáción is látható. Az egyedi, nagy értékű, porcelánfejű, üvegszemű, minden ízületében mozgatható babák, a gyöngyház berakású bútorokkal berendezett babaházak, az aprócska berendezési tárgyak, autó- vagy vasútmodellek, és a társasjátékok, valamint az úti neszesszerekben elrejtett pipere holmik nézegetése igazi élményt jelentenek kicsiknek és nagyoknak is.

A Moskovszky-gyűjtemény 1998-ban került Székesfehérvárra. 2011-ig Fehérvári Babaház néven működött a Szent István Király Múzeum részeként. Az első állandó kiállítást Illyésné Ötvös Tünde, a Szent István Király Múzeum restaurátora rendezte, és az ő érdeme, hogy Moskovszky Évának a gyűjtemény elhelyezésekor Székesfehérvárra esett a választása.

A Réber Gyűjtemény darabjai első alkalommal 2005-ben egy csoportos kiállításon szerepeltek Székesfehérváron. Az 1960-as évek grafikája című tárlaton a korszak legkiemelkedőbb grafikusainak sorában Réber László is helyet kapott. A kiállítást követően a művész lánya, Widengard Krisztina a Szent István Király Múzeumnak több mint 1300 grafikát adott át letétbe. A művekből 2008-ban született kiállítás népszerűsége már ekkor bizonyította, hogy érdemes a művész önálló grafikai alkotásaiból és könyvillusztrációiból állandó kiállítást rendezni.

A Hetedhét Játékmúzeumban Réber László pár vonallal kialakított rajzai, mint a hazai grafikai művészet kimagasló remekművei szerepelnek. Olyan neves mesekönyv írók munkáit kísérik, mint Lázár Ervin, Janikovszky Éva, és a szépirodalmi Örkény István köteteiben is megjelennek. A szövegek mellett elhelyezett egyszerű vonalrajzok a művész humorral átitatott és merészen leegyszerűsített műveit láthatjuk Murphy törvénykönyvében, és Gerald Durrellnél is. Az alkotó több mint négyszáz könyvhöz készített illusztrációt, munkái tankönyvek lapjain is fellehetők.