Erdei János újabb ötleteken gondolkodik 1999

Szerző: Elek Lenke

Különleges műfajú könyvet olvasok – egyelőre még csak a neten, de már nyomdában van a Somlói galuskás gulyásleves 2.0, Erdei János időutazása. Nehéz úgy objektív ismertetőt írni, amikor az ember szubjektív, a könyvben szereplő személyek nagy része ugyanis barátom vagy riportalanyom volt, vagy az ma is.

Aki elolvassa a Somlói galuskás gulyásleves 2.0-t, fogalmat alkothat arról, hogy a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes években hogyan is működött a turizmus. Jómagam minden, e szakmát tanuló, gyakorló fiatalnak a kezébe adnám a kiadványt, mert megmutatja milyen is volt a hőskor, amikor trükkökkel, furfangos ötletekkel lehetett csak elintézni, megvalósítani, ami ma már természetes. Mindez azonban akkor nem volt fáradtság – utólag visszagondolva inkább kaland volt, aminek a végén jót nevettünk.

  Erdei János átveszi Lamperth Mónika Önkormányzati és Területfejlesztési minisztertől valamint Somogyi Zoltán turisztikai szakállamtitkártól a PRO TURISMO díjat, a turiszikai szakma legnagyobb elismerését 2006

Az elmúlt majd fél évszázad turizmusára, valamint saját karrierjére, életútjára tekint vissza Erdei János, és tegyük hozzá, a kettő elválaszthatatlan. Akkor még nem az volt a szokás, hogy egyetemet frissiben elvégzett huszonévesek lettek szállodaigazgatók, és az sem volt jellemző, hogy az ágazathoz fikarcnyit sem konyító haverok, barátnők lettek kikiáltva szakértőnek. Végig kellett járni a szamárlétrát (akárcsak az újságírásban.) Az akkori szállodaigazgatók sokszor liftesfiúként kezdték, innen indulva ismerték meg a gyakorlatban is a szakma csínját-bínját, ahogyan János is.

Ez az az időszak, amikor a Gellért még Magyarország egyik – ha nem a legjobb - szállodája, amikor a devizakeret varázsszó, amikor külföldre utazni még azoknak sem volt napi rutin, akiknek éppen a külföldre való utaztatás, illetve a vendégfogadás volt a fő feladata, amikor farmert vagy épp egy üveg whiskyt venni kaland a reptéri üzletben, akárcsak a pesti dollárboltban. Ugyanakkor ez adta annak idején e hivatás csábító voltát.

 Törzsvendégköszöntő Erdei-módra 2014

Az is megesett, hogy valaki kívülről, nyelvtudás nélkül, egyéb érdemeire tekintettel, érkezett a szakmába, és kiderült, zseniális menedzser. Körülvette magát okos fiatalokkal, és tudta, kit mivel kell megbízni, később azt is, hogyan lehet buta gazdasági rendeleteket kijátszani. Somogyi Jenőt, a Pannonia Szálloda és Vendéglátó Vállalat igazgatóját mindenki ismerte a szakmában, akárcsak Jellinek Alizt, Jenő jobbkezét, aki a pr-t, marketinget és a sajtót irányította, korát megelőző színvonalon. Ezek az emberek, Jánossal együtt, találták ki, miről szóljanak a beszédek, mit nyilatkozzon az igazgató, hol épüljenek szállodák, és Jenő azt is elintézte, miből. Már 1976-ban kezdtek élénkülni a magyar-osztrák kapcsolatok, egy-egy hivatalos út, külföldi fesztiválon, magyar gasztronómiai heteken való részvétel ontotta az ötleteket, hogyan lehetne mindezt átplántálni?

Persze akkor még nem volt kitaposott az út, sőt, meglehetősen sok akadályon kellett átvergődni ahhoz, hogy a nyugati országhatártól 10 méterre már természetesnek tekintett dolgokat itthon megvalósítsuk. Mégis: a mai gasztrobloggerek talán nem is sejtik, mennyire sokszínű volt már akkor a hazai vendéglátás. Bár a vállalati üdülők korszakát éltük, megnyílt a Mézes Mackó, a    Kávés Katica – ezek voltak Jenő kedvenc és igen sikeres „gyermekei” – a balatoni szállodasor, tejivók, bárok, magyaros, cigányzenés vendéglők, presszók, bisztrók és önkiszolgáló éttermek százai várták a vendégeket.

 Heinz Fischert, az Osztrák Köztársaság államelnökét és Rudi Roth-ot Magyarország grazi főkonzulját Erdei János a Grazi Vásár magyar standján székelykáposztával kínálja 2004.

Erdei János hosszú éveken keresztül képviselte külföldön a magyar turizmust, volt előretolt helyőrség számos nagyvárosban, vezetett kiválóan hazai és bécsi magyar szállodát, irányította a Gödöllői Királyi Kastély felújítási munkálatait – még emlékszem, amikor romok, törmelékek, téglahalmok között botorkálva mutatta meg, hogyan szépülnek majd meg ismét a kastély tönkrement szárnyai  - hogy aztán a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnökeként egy egész ágazat érdekeit képviselje.

Walkó Miklós és Földvári András közelmúltban megjelent kötetei után ez már a harmadik olyan munka, amely egy életút titkaiba bepillantva, egyben rálátást nyújt a magyar turizmus majd félév évszázados történetére.   Olvasván a könyvet, sok kedves ismerős és kolléga neve bukkan fel – és még több emlék.

De annak is érdekes, aki számára a könyvben szereplők nem személyes ismerősök, hiszen szórakoztató korrajz ez, vicces fordulatokkal.

 A magyar turizmus németországi képviselőivel a Stuttgarti CRM kiállításon (balról jobbra Gyuricza Bernadett München, Mezősi Csilla Berlin, Erdei János, Czánt Ildikó és Strompf Klára Frankfurt)

A Somlói galuskás gulyásleves 2.0 – a cím nyitját nem fedjük most fel, de jó sztori – magánkiadásban jelent meg, egy előző könyv bővített változata. Erdei János Facebook oldalán azt is megtudhatjuk, hol és miként lehet megvásárolni.