Fotó: Pixabay

A svéd temetkezési szokások bizonyos tekintetben hasonlítanak a magyarokhoz. Márvány, műkő vagy gránit sírkövek, néhol különlegesebb formájúak, egy-egy kis díszítéssel. De nincsenek több tonnás sírkövek és túlzó, hatalmas kripták, főleg azért, mert szinte mindenkit hamvasztanak. A sírkövek között kövezett, vagy füvesített ösvények találhatók, ahol a hozzátartozók közlekedhetnek.

A svédeknél mindenkinek a jövedelméből levonják az úgynevezett. temetkezési adót, amiből a helyi önkormányzat fedezi azoknak a temetését, akiknek nincs hozzátartozója, illetve ebből tartják rendben a temetőt és környékét.

Rend és tisztaság

Viszont Svédországban nem kell fizetni a sírhelyekért. Ebből következően megváltani sem kell azokat.  Az más kérdés, hogy miért kell olyan rokonok sírját újra és újra megváltani, akiket a mai generáció nem is ismert, ne adj isten, már az 1800-as évek végén elhunytak. Ők azok, akiket már a dédszüleink sem ismertek, esetleg a családi legendákban maradtak fent, mégis ott düledezik megkopott sírjuk, már több, mint egy évszázada.

A magyar temetőkben járva a meghatározó képek közé tartoznak a teljes összevisszaságban épült sírok, szinteltérések az egyes szegélyek között, esetleges süllyedések, gazos, elhanyagolt, összetört síremlékek, levágott fejű PET palackok, színesen rikító műanyag mosószeres kannák a bokrokba vagy sírok mögé dugva, mert még azokat is ellopják. Rendszeresen látni olyan embereket (főleg idősebb néniket), akik kapával és virággal a biciklin tekernek a temetőbe rendet rakni. 
Általánosságban a rendezetlenség, labirintus-szerűség jellemző az itthoni sírkertekre, ahol kiválóan el lehet tévedni, ha az ember nem tudja, hogy pontosan hová kell mennie.

Minden országban más képet mutatnak a temetők. Svédországban a sírkövek katonás sorban állnak, a köztük haladó sétányok egyenesek. Nem kell botladozni, mászni a sírok között, csak simán végig sétálni. Zúzott kővel vannak felszórva, vagy be vannak ültetve fűvel. Ezeket az ösvényeket rendszeresen elgereblyézik, kigazolják. Szabályos közönként padok találhatóak (egyformák), és szépen metszett fák. Sok síron macska vagy kutya szobor ül, lehet, hogy a kedvencek is oda lettek temetve.

Több helyen színesre festett kövek, családról rajzolt képek láthatók, feltételezem, hogy a gyerekek hozták az elhunyt hozzátartozóknak. Tíz méterenként telepítettek egy szerszám tárolót, ahol kapa, gereblye, locsolókanna van elhelyezve mindenki számára, aki használni szeretné. Ugyanitt sötétzöld, kúp alakú tölcsérek találhatók, ezekbe lehet helyezni a hozott friss virágokat. Ugyanúgy szelektíven lehet gyűjteni a hulladékot, mint bárhol máshol a városban.

Senki nem lop el semmit

A temető egyik végében ingyenes, tiszta (rendszeresen takarított), papírral, szappannal, kéztörlővel felszerelt WC áll a látogatók rendelkezésére. A füves területeken a fű lenyírva, a temetőt határoló sövény szintén formára igazítva. Miért tudják itt megoldani, hogy egy sorban legyenek a sírok? Miért lehet úgy kitenni itt a szerszámokat, hogy senki ne lopja el, kamerák nélkül se? Miért nincsenek széttört, elhanyagolt sírok? Miért érzi mindenki kötelességének, hogy ami rendben volt, az rendben is maradjon?

Mindebben az is szerepet játszik, hogy ebben az országban 200 éve nem volt háború, nem dúlták fel tankok a temetőket, nem voltak titkos temetések és újra temetések. És a temetők makacsok: nem lehet megváltoztatni a múltat, megrendszabályozni a régi sírköveket. Ezek a síremlékek pontos másolatai a történelemnek, az életünknek.

Írta: Elek Lenke