Néha egy korszakban élők szegénysége lehetővé teszi, hogy 150-200 évvel később ámulva csodáljuk meg azt a páratlan kincset, amelyet nem volt mód átalakítani, lebontani és helyére újat építeni. Vagy megmarad a háborítatlan természet lenyűgöző szépségében.

Mindkettőre találunk példát Panyola környékén.

            Ilyen gyönyörű a Középkori templomok útja. A 2009-ben született tematikus útvonal a Kárpát-medencében egyedülálló vallási és kulturális örökséggel ismerteti meg az érdeklődőt. Különösen fontossá vált ez tavaly, a Lutheri örökség 500 éves

évfordulóján. Ha azonban nemcsak a szellemi, történelmi háttér érdekel valakit, ámulva csodálhatja a Felső-Tiszavidék középkori egyházi örökségét, a kis falvak kincseit, a kazettás mennyezetű (Tarpa)

templomocskákat, amelyek sokszor még eredeti katolikus freskóikat is a nézelődő elé tárják. A templomokban pedig széleskörű információhoz juthatunk a jelképekről, a reformáció világáról.

Ilyen a csarodai református templom,

az egykori román, majd gótikussá átalakított épület, mosolygós katolikus szentjeivel,

akik előkerültek a restauráláskor, a megmaradt felszentelési jeggyel, az ablak fölött a koporsóból kikelő Krisztussal.

1552 után tértek át az itt élők reformátussá. A lemeszelés, vakolás segített megőrizni a freskókat. Gál Miklósné, Piroska,

akitől mindezeket megtudtuk, elmondta, a környezet természetvédelmi terület, ahol közel jégkorszaki ritka növények találhatók, mint például a dagadós tőzegmoha.

Tákos református temploma favázas, paticsfalú épület,

különálló, faharanglábbal. Az 1700-as évekből való az első említés róla, akkor imaház jellege volt, amit 1766-ban bővítettek. Miután a padlózat agyagos sár, és cipő, csizma nélkül taposták, hogy a megfelelő keménységet és formát elérjék, a „mezítlábas Notre Dame” elnevezést kapta. 58 kazetta díszíti a mennyezetet,

mindegyiken más-más virágmotívum van. Erdélyi asztalos készítette és festette. Érdekes a karzat is,

olyan alacsony, hogy csak gyerekek férnek el rajta. A 12 állatégövnek megfelelően jár körbe az ablakon besütő nap, de például az első pad támláján lévő turulmadarat karácsonykor világítja meg. További érdekesség, hogy egy kősziklára épült a szószék,

amelyet hangvető korona fejez be, hogy a beszédet mindenki kitűnően hallja. Azt is itt tudtam meg, hogy a gránátalmának éppen annyi magja van, mint az évnek napja, ezért szerepel jelképként.

A műemlékben élő a gyülekezet. Mint Buda Lajosné, Viola néni

elmondta, 2001-ben a Tisza elöntötte, 30-35 centi víz árasztotta el az épületet. A Magyar Villamos Művek állítatta helyre, az akkori vezérigazgatóra, Katona Kálmánra emléktábla hívja fel a figyelmet.

Móricz Zsigmond ezt a tájat az ország utolsó tündérmezőjének írta le.

Bár ebben szerepet játszott az is, hogy itt született, néhány kilométerre Szatmárcsekétől, ahol Kölcsey a Himnuszt írta. Tiszacsécsén emlékház idézi az írót.

Mint megtudtuk – sok érdekes pletyka mellett – ez nem a szülőház, mert az a falu túlsó végén volt, és a Tsz-nek az útjában, ezért elbontották. Valószínűsíthető, hogy ilyen lehetett mind külsejében, mind berendezésében az eredeti.

További irodalomtörténeti emlékhely Nagyar, ahol Petőfi vendégeskedett hosszabb ideig. Itt vigyázzák azt a hatalmas, kiszáradt fát,

amelynek tövében megszületett verse, „A Tisza”. És körbeültették az akkori ország sok olyan településéről származó facsemetével, ahol a költő valaha járt.

Csak a látnivalók töredékét soroltuk, hiszen kimaradt a túristvándi vízimalom, vagy éppen a Szilva-út, amely Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gasztronómiai hagyományaiban fontos szerepet betöltő jellegzetes gyümölcsöt

és az abból készített finomságokat kívánja megismertetni. A pálinkák, a lekvárok, az ínyencségek garantáltan visszacsábítanak. Akár kerékpár túrán, akár saját járművel érkezünk ide.

Írta: Dr. Hajós Anna

Fotók: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán