Sok évtizeddel ezelőtt jártam életemben először Kőszegen és rögtön szívembe zártam ez az Alpokalján lévő üde, tiszta levegő járta tüneményesen bájos várost, amelynek kiterjedt központja máig középkori hangulatot áraszt. Kíváncsiságból ellátogattunk egy hosszú hétvégére április végén a településre, amely azon ritka helységek közé tartozik, ahol még áll a középkori városfala és a city szerkezete jószerével a törökjárás óta változatlan.

Tizenegykor is harangoznak Kőszegen

Kíváncsiságból egy olcsóbb és egy elegánsabb szálláshelyet választottam. Mindkettő a történelmi központban áll. A Pont Vendégház földszintjén a betelepülő „jöttmentből” lokálpatrióta helyi idegenvezetővé lett háziasszony Ágnes, kicsiny üzletében kézműves cserépedényeket és mutatós ajándéktárgyakat kínál. Az apró közösségi helyiség zöldre festett asztalkáinak egyikén a kontinentális reggelhez zamatos házi lekvárt, és fölséges mézet kínáltak a ropogós héjú házikenyér mellé. A második éjszakát a főtérre néző háromcsillagosnak jelzett, de a kategória felső szintjén működő Írottkő Hotelben töltöttük, szobánk ablaka a meseszerű, kétszintes barokk palotákkal és szökőkutakkal ékes Fő téren lévő karcsú, Jézus szíve plébániatemplomra és az elé 1713-ban állított Szentháromság szoborra nézett.

Reggel indultunk Intercytivel Budapesten a Keletiből és a déli harangszókor már a főtér legújabb-kori látványosságává lett, barátságos örmény származásu kebab- pizza- és falafel árusának, a tésztát sütés előtt a feje fölé dobva pörgető Diegónak a piciny üzlete előtti teraszán falatozva szemlélük a népeket. Meglepő módon a vendéglősök itt nem gyilkolják, hanem ha kell, kisegítik egymást. A zirci apátságban főzött házi seritalt a mi asztalunkhoz is kihozta a szomszédos vendéglő barátságos felszolgálója. A kellemes tavaszi napsütésben macskaköves úton a Tábornokház (ma városi múzeum) melletti s kiállító teremként működő 27 méter magas Hősök Tornyának boltíve alatt áthaladva kezdtük. A múzeumban régi kőszegi mesterek eszközeiből látható tárlat. A boltozatnál rövid időre megálltunk az 1532-os híres csata, domborműveiénél. Akkoron a többkultúrájú (magyar, német és horvát) s többnyelvű lakosság Jurisics Miklós horvát parancsnok vezetésével, a túlerővel támadó oszmán sereg ellen megvédte a várfalakkal körülvett várost és a várat. A nagy harcot felelevenítő várjátékok alkalmával pedig évről-évre a mindenkori Horvát Nemzetiségi Önkormányzat vezetője játssza a várkapitány szerepét. A Horthy Miklós kormányzó által felavatott épület átjárójának másik falán van az első világháborús emléktábla. Séta közben örömmel láttuk, hogy errefelé még ma is él a házak elé kirakott becsületkasszás zöldség-, virág- és tojásárusítás szokása. Itt tudtuk meg, hogy az 1532. augusztus 30-ai győzelem emlékére Kőszegen 11 órakor is harangoznak.

A város legöregebb többször átépített és Szent Jakab nevét viselő temploma, valamint a hagyma-sisakos, Szent Imre templom megnézését követően a Jurisics téren az 1500-as években sgraffitóval díszített épületének és az 1378-ban épült pompás, festett ötcímeres homlokzatú városházának, valamint a Zwinger háznak megcsodálását követően bementünk a ma már múzeumként működő Arany Egyszarvú Patikamúzeumba. Az 1743-ban nyílt gyógyszertár udvarán hajdan és részben ma is használt gyógynövényeket termesztenek, amelyeket a jó illatú padláson szárítanak ma is. A patikai edények, gyógyszeralapanyagok és eszközök bemutatójának legnagyobb látványossága az egyik termet teljesen betöltő s közel háromszáz éve fából faragott „jezsuita-barokk” officina bútor. Idő hiányában a Fekete Szerecseny Patika Múzeumot kihagytuk, majd legközelebb megnézzük.

Utunk a nagyhatalmú Kőszegi grófok által épített középkori várhoz vezetett, ami a belváros északnyugati sarkában áll, amelynek a bejárata előtt lévő elővárat is vizesárok vette körül. Az udvaron, nyáron működő szabadtéri színpadot alakítottak ki. A kiállítás gazdag anyaga bemutatja a vár közel nyolcszáz éves történetét. Nekem a legjobban a Szulejmán szultán és seregeinek ostromát bemutató tárlat tetszett. Ki kell emelni még két különlegességét. Az egyik érdekesség az 1740 óta vezetett Szőlő Jövésnek Könyve, amibe Szent György napján berajzolják a szőlőhajtásokat, beírva az aktuális időjárási adatokat. A másik különös látnivaló a Szent Korona hű mása, amit annak a második világháború idején Kőszegre való átmeneti menekítésének emlékére készítettek.

Szerencsénkre este ott lehettünk a Csipkerózsika álmából felélesztett Kőszegi Sör hivatalos bemutatóján. Amiből a vár nehéz tölgyfaasztalokkal berendezett éttermében vehettünk mustrát, harmonikaszó mellett. A könnyű Bécsi láger típusú sörhöz remekül illett a vacsoraként feltálalt füstölt, sörben sült csülök, a tepsiben sült gesztenyés burgonyakörettel, valamint a hozzá tálalt mazsolás káposztával. A maláta illatú, testes, sötéten aranyló, fehér habú kézműves sört Etyeken főzték és palackozták s tízféle malátából és német komlóból állították össze. A felső kategóriás árú, fél literes palackonként 740 forintot kóstáló finom ital nagy sikert aratott, mert az 1080 liternyi első főzet másnap estig mind elfogyott a vendéglőkből. A Kőszegi Sör alapítójával Kiss Andrással összefogott a régen itt működő kovácsműhely cégérével ékes Csokiszeg cukrászda tulajdonosa, aki pedig piacra dobta a malátából, illetve a kocsonyásított Kőszegi Sörből készített Sör bon elnevezésű kézműves csokoládét. Az alkotás Gábriel Sándor aranykoszorús mestercukrász keze munkáját dicséri.

Másnap reggel a város történetét, látványosságait feltáró és az idegenforgalmi lehetőségeket kiaknázni szándékozó, kreatív városfejlesztési program (KRAFT) részeként megvalósított piciny belvárosi Gyógy- és Fűszernövény Kertben termesztett növényekből készült ízletes lekvárokat, teákat és szörpöket kóstolgattunk.

Vizit egy lovagvárban

A falatozás után elugrottunk egy az Ausztriában Lohonc és Léka határában húzódó, és Magyarországon 16 települést magába foglaló Írottkő Natúrpark legnagyobb látványosságához a 884 méter magas Írottkőhöz. Itt valamennyi évszakban gazdag program várja a túrázni vágyó természetbarátokat. Megállapítottuk, hogy bizony több napot is érdemes eltölteni a határon átnyúló Írottkő - Geschriebenstein Natúrparkba. Ahol nemcsak a gyalogos és kerékpáros kirándulások a csábítóak, hanem gasztronómiai és történelmi fesztiválok sokaságát rendezik évek óta, sok tízezer ember számára. Az osztrák határ felé haladva megálltunk Velemben.

Rácsodálkoztunk a település határában épült üdülőfalu kedves faházaira, a helységet átszelő tiszta vizű Szerdahelyi patak partján még meglévő néhány szép oszlopos tornácú ház rendezett portájára. Az egykori vízimalom szomszédságában pedig láthattuk a Szálasi kormány idején ide is elhurcolt Szent Korona számára kialakított bunkert.

Rövid autókázás után átlépve az osztrák határt már sima úton, gondosan megművelt földek mellett haladva eljutottunk a Kőszegi-medencében a Gyöngyös patak partján elterülő egykori magyar faluba Lékára (Lockenhausra). A helység közepén érdemes megnézni az 1669-ből való templomot, amelyben egy fekete Madonna freskó látható, és megnézhetjük a Nádasdy család nevét viselő márvány szarkofágot. A templomban rendszeresen tartanak orgonahangversenyeket. A legnagyobb látnivaló a gyönyörűen helyreállított lovagvár, ahol épp egy magyar általános iskola vidám diákjai tartottak kincskereső versenyt. A XII. századi vár világon egyedülálló kőburkolatú kápolnatornya az épületkomplexum mágikus szíve. Még ma is intenzív füstszagot árasztanak az 1500-as években berendezett konyha és éléskamrák falai. Az Öregtoronyban XVII. századi fegyvereket állítottak ki, míg a földszinten található szűk kamrában rémítő kínzóeszközök sorakoznak. Különleges látványosság a gótikus lovagterem, valamint a kápolna.

Kőszegi borok dicsérete

Ebédre már visszaértünk a kőszegi Jurisics tér egyik patinás épületében működő Garabonciás Étterembe.

Délután pedig megízleltük a Tóth Pincészet barátságos városi vendéglőjében a többszörösen díjnyertes fehérborukat.

Majd kaptuk magunkat és elautókáztunk megnézni a műemlékké nyilvánított cáki pincesort, amelyek vastag falu épületei a falu fölötti védett szelídgesztenyésben sorakoznak. Jellemző rájuk, hogy általában egy helyiségből állnak, tetőzetük előreugratott és nagyrészt zsúpfedésűek. A nyitott oromzatok mögött szénapadlás látható.

Persze, ha már ott voltunk, betértünk a Mádli pincészetbe, helyben készült kolbászt, sonkát és sajtot falatozni, meg bort kóstolgatni. A gazdától megtudtuk, hogy a Borbarátok Egyesületének szerencsére mind több fiatal tagja van, akik kisebb - nagyobb területet művelve őrzik a régi poncihterek hagyományait. (Poncihterek a régi idők németajkú gazdái voltak, akik a munka közben kék kötényt kötöttek maguk elé, és a szőlőtőkékre babot futtattak fel.) Az egyesület az idegenforgalom fellendítése érdekében 2004-ben sikeresen létrehozta a Kőszegi Borutat. Két ifjú gazda, Stefanich Kornél és Kampits László is bemutatta a zamatos borát, ízlett. S elmondták, hogy Kőszegen elsősorban vörösbort készítenek. Kedvelt fajták a Kékfrankos, a Zweigelt, a Blauburger. Akad azért fehérbor is, amiből a favorit a chardonnay, de kóstolhattunk rozét is, amit főként a hölgyek kedvence.

Malomporta

Utolsó nap reggel meg sem álltunk az osztrák közúti határátkelőhelyen lévő, mindössze négyszáz lelket számláló Bozsokig. Ahol több vendégházban is fogadják a falusi turizmus csendjét, békéjét kedvelő természetjárókat. A falu legrégebbi házában működik a Bozsoki Pihenőház és vele átellenben látható egy szépen berendezett borház. Innen elsétáltunk a község szélére, a sajnos ma már csak nyári gyerektáborként, időszakosan működő, és a XV. században késő reneszánsz stílusban épült Sibrik kastélyhoz. A szépen helyreállított, angol stílusú 7,6 hektáros védett park szinte beleolvad az Írottkő erdőségébe.

Megéhezvén búcsúebédre betértünk a Malomportára. Ahol a szemünk-szánk elállt a látványtól. A régi malmot megvásárló fiatal, fővárosi házaspár sokévi odaadó munkával, a helyi mesterembereket bevonva új életre keltette a régi vízimalmot. Tágas, modern, mégis népies hangulatú apartmanokat alakítottak ki, amelyek falait egy helybéli fotográfus vászonra feldolgozott fekete-fehér fényképeivel díszítették. A berendezéshez szép csipkét és cserépedényt is vásároltak valamint mutatós fabútorokat készítettek. Fölséges konyhát vezetnek, ahol a friss forrásvíz mellett főként a saját termékeikből előállított étkekkel, s italokkal kínálják - pálinkától, bortól a kemencében készült sülteken át a süteményekig - a hozzájuk érkezőket. A pihenni vágyó s többnyire családos vendégek kedvük szerint élvezhetik a csendet, a gyalogos- és kerékpáros kirándulás örömeit és válogathatnak a Malomporta változatos falusi programjaiban is.

Fájó szívvel hagytuk el a pompás kőszegi vidéket azzal a föltett szándékkal, hogy ide máskor is visszatérünk, de a mostaninál hosszabb időre.

Többet kőszegről: www.koszeginfo.com; és http://www.koszegisor.hu/
 

Írta: Kőhalmi Dezső

Fotó: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán