Csodálatos, ötutcás kis községre hívom fel olvasóink figyelmét. Különösen azokét, akik a nyugalmat, a csendet, a szíves szót és vendéglátást, a lágyan, lassan folyó vizeket szeretik. No meg a finom biogyümölcsöket,

 

 

a papírhéjú diót, és a jó pálinkát! A Szamos, az Öreg- Túr

 

 

és a Tisza veszi körül az ősi szatmári települést, amely azonban éppen ezért szenvedett: a 70-es évek árvize szinte teljesen elsöpörte a falut. Ám újjáépült, miközben megőrizték az itt élők a múltjuk legszebb hagyományait. Az egymás segítését,

 

 

mindenki iránti kedvességet, vendégszeretetet.

            Panyola a félvad szilvafák otthona,

 

 

a zamatos „nem tudom” nevűeké, amelyek a három folyó ölelésében élő falu legjellemzőbbjei. Eredetileg az árterek kincsei voltak ezek, de ma már minden portán megtalálhatók. A hagyomány szerint a nevük úgy rögzült, hogy a kérdésre, hogy mi a neve ennek a szilvafajtának, csak azt tudták mondani: nem tudom. Kicsik, nem magvaválók, de az ízük kiváló.

 

 

A másik, a szatmári szilva, amely eredetvédett, itt is gyakori, 61 körbezárt településen terem, csak ezeken a helyszíneken feldolgozva viselheti a nevet. Panyolán készül ilyen pálinka, főznek belőle lekvárt, aszalják. A pálinkafőzés az 1700-as évekre nyúlik vissza. 2002-ben épült és alakult meg a Panyolai Szilvórium Zrt,

 

 

 

ahol kizárólag magas cukortartalmú, válogatott étkezési gyümölcs felhasználásával, hagyományos receptek alapján, de modern szakmai megoldásokkal készül a hét termékcsalád több mint 35, minden ízében kézműves terméke. A számtalan hazai és nemzetközi díjat elnyert pálinkák készítési menetét az érdeklődők megtekinthetik és a kialakított látogatóteremben, a pálinka védőszentjének, Szent Miklósnak az ikonja

 

 

védelmében, meg is kóstolhatják.

            A Panyolium is a szilvára épít.

 

 

Kiváló minőségű aszalt gyümölcsöket készítenek, friss alapanyagból, ugyancsak kézműves jelleggel, hagyományos vesszőfonatú tartókon

 

 

szárítva a kemencékben az almát, körtét, szilvát.

És a helyi asszonyok keze csodálatos. Itt ősszel a kertekben szabadtűzön fő, még éjszaka is kevergetve, a szilvalekvár,

 

 

üvegekbe kerül a somlekvár – ilyen finomat még sehol nem kóstoltam, - sülnek a sütemények, amelyeknek a receptjét szívesen megosztják a kíváncsiakkal. Ilyen volt a Varga vendégház asszonyának, Irénkének a csörögéje.

 

 

A férfiak sem maradnak ki a konyhai sikerekből: Szűcs Tamás krumpli gombócos zöldséglevese,

 

 

túróssüteménye a Nemtudom vendégház tűzrakója és kemencéje közeli beszélgetéssel,

 

 

a Marica Vendégház tulajdonosa citerajátéka mellett, hosszú ideig emlékezetes lesz. És igencsak ehető a papírhéjú milotai dió is.

 

 

            A szatmári néphagyományok életben tartása miatt indították el a Panyolafesztet, öt éve pedig a Hagyományőrző Farsangot – tudtuk meg Muhari Zoltán polgármestertől. – A Panyolafeszt

 

 

miden év augusztusában három napig csak a településről szól. Eddig közel ezer fellépőt és többtízezer vendéget invitált a rendezvény a faluba. A fesztivált a falunapot helyettesítő programként hívta életre Muhari Zoltán

 

 

vezetésével egy civilekből, lelkes fiatalokból álló csapat. Napjainkban már egyre távolabbról is ide vonzzák az érdeklődőket. A 600 lakosú falucska pedig tárt karokkal, finom ételekkel és italokkal vár mindenkit. Fellépnek népzenészek és néptánccsoportok, országos hírűek. A népi kultúra közvetít a városi lakosok és a vidéki vendéglátók között. Zenélnek a Tisza parton a tutajon, táncolnak a vízben igencsak sokan a délelőtt is.

            A 2018. február 10-én sorra kerülő Hagyományőrző Farsang szintén fontos, disznóvágással egybekötött eseménye Panyolának. Az egyébként kiválóan főző helyi nyugdíjasklub minden évben megeleveníti az 50-es, 60-as évek fonójeleneteit. A farsangi jelmezes felvonuláson több száz maskarás, köztük medvék és kecskejelmezbe öltözöttek, járják az utcákat, betérnek egy-egy portára, ahol kisebb produkciók, néptánc-oktatás várja a látogatókat. A Közösségi Házban

 

 

folytatódik a nap a farsangi bállal, amelyen két népzenekar is játszik. Versenyeznek a jelmezek, kóstolhatóak a helyi ízesítésű disznótoros ételek.

            Panyolán több vendégház üzemel. Közel kétszáz vendégnek tudnak a kilenc egyedi hangulatú házban kényelmes fekvőhelyet biztosítani. A Cibere

 

 

a kézműves és néptánc-táborok fő állomása, a Cserépkályhás nagyobb családok, vagy két kisebb baráti körnek ideális pihenőhely. A Luca ugyancsak a nagyobb társaságok, a kenuzni szeretők kedvelt helyszíne, a Fogadó a két kecskéhez hatalmas diófa

 

 

alatt várja az igényes vendégeket. A Napkapu vendégház gyakori helyszíne a jógatáboroknak,

 

 

a masszírozást kedvelőknek. A Nemtudomban lehet kerékpárt is bérelni,

 

 

van kemence, tűzrakó és nagyon barátságos házigazda. A Panyolai Marica vendégházban

 

 

a vendégek szatmári ízeket kóstolhatnak, este pedig citeraszó fejezi be a kellemes napot. Ugyancsak a finom ételek kínálata jellemzi a Varga vendégházat.

            Muhari Zoltántól megtudtuk, az önkormányzat konyhája

 

 

látja el az óvodát, a nyugdíjasokat, a rászorulókat. Van varróműhelyük, ahol gyönyörű abroszokat, kötényeket, szatyrokat

 

 

készítenek eladásra. A Városok- Falvak Szövetségének tagjaiként a közelmúltban Rómában is bemutathatták süteményeiket, lekvárjaikat, a sokféle pálinkát, készítményeiket. Két nap alatt szétkapkodták ott minden árujukat. A turisztikai pályázaton most nyert összegből a jövő évben csónak-, és pihenőházat alakítanak ki, és kenukat

 

 

vásárolnak. Felkerül Panyola a www.viziturapont.hu honlapra, mint turisztikai szolgáltatás. Így már nemcsak a szilva, a belőle készülő aszalvány, és a lekvárok hangsúlyozhatók a település életében, hanem a vízitúra, a tutajozás, a kerékpártúrák, a várhatóan tovább bővülő néprajzi gyűjtemény, a traktoros kirándulás, a környékbeli, 64 templomot

 

 

felölelő Középkori Templomok Útja állomásai látogathatók, hanem további széles skálán tudják az ide érkezők kíváncsiságát kielégíteni.

Írta: Dr. Hajós Anna

Fotó: aktivpihenes.hu / Okolicsányi Zoltán 

Még több kép: itt

és itt,

és itt

és itt

és itt