Főoldal | Ausztria | Németország | Svédcsavar | Turisztikai cikkek | Szálláshely | Interjúk | Divat és turizmus | Magyar Portéka | Turisztikai képek- ahol jártunk | Saját Flickr Galéria

Kálmán Imre Emlékház

 

 

 

Kálmán Imre születésének 105. évfordulója alkalmából 1987. október 22-én emlékkiállítás nyílt Siófokon, a szülőházában. A világhírű operettkomponista Siófokon született 1882. október 24-én. Szülőháza a róla elnevezett sétányon áll.

Az épületbe belépve a korabeli Siófok, a XIX. század hangulata érinti meg a látogatót. Nem véletlenül kerültek a régi képeslapok a bejárati folyosó falára, hiszen Siófok éppen a Kálmán Imre születésének idején kezdett jelentékeny fürdőhellyé válni. A hajózás és vasút sokak számára tették könnyen megközelíthetővé a települést. Innentől kezdve a turizmus meghatározta Siófok mindennapjait és ezzel együtt a kereskedelem és a kultúra is fejlődésnek indult. Jelentős nyaralóhellyé válását 1863-tól érdemes számítani, amikor is megépült a vasútállomás, ezzel könnyen elérhetővé vált a település. Az első fürdőház 1878-ban épült, 100 személyes társalgó és 80 fürdőkabin tartozott hozzá. Egyre többen ismerték meg a déli part kedvező viszonyait, melyek a fürdőzést minden korosztály számára alkalmassá teszik. Az 1880-as évektől kezdődött a parti rész felparcellázása, fürdőtelep kiépítése. Az első villatulajdonosok között számos festő volt, akiket a balatoni táj szépsége vonzott (Than Mór, Vágó Pál, Tölgyessy Artúr). Az 1870-es évektől a színházi élet is fellendült a településen. A lakosság fő foglalkozása ebben az időben a földművelés, az állattenyésztés és a kereskedelem volt. Méltán mondhatta Eötvös Károly, hogy: "Minden jel oda mutat, hogy Siófok a jövőnek kegyeltje." Az idetelepült zsidóság a község kereskedelmi életét hamarosan magas szintre emelte. A fürdő-üdülővárossá való fejlesztésében is számos kereskedelmi szempont érvényesült, ehhez kapcsolódva az infrastruktúra is folyamatosan fejlődött.

 

 



A szülőház földszinti termeiben megtekinthető kiállítás bemutatja Kálmán Imrét, az embert, pályafutásának fontosabb állomásait és magánéletének érdekesebb történéseit.
A kiállítás anyaga az elmúlt évtizedek során több, különös értéket képviselő tárggyal, dokumentummal bővült. Köszönhető ez a zeneszerző özvegyének Vera Kálmánnak (1910-1999), két gyermekének Yvonne-nak (1936-) és Charles-nak (1929-2015) és magyarországi rokonainak.

Az első teremben található a zeneszerző első saját zongorája, amit 16 évesen vásárolt, árát latin és görög nyelv oktatásával gyűjtötte össze. Bár használtan vette a hangszer, mégis el tudjuk képzelni, hogy mennyit kellett tanítani ahhoz, hogy az árát össze lehessen gyűjteni. Az íróasztalon lévő német nyelvű visszaemlékezése a zeneakadémiai évekről szól, első soraiban olvasható, hogy Bartók Bélával együtt (bár nem egy évfolyamban) tanultak itt. A falon középen elhelyezett tároló a család zsidó származására utal. A karosszék és a csillár is eredeti darabok. A zongoraszék - Vilma nővérének unokája - Halperth János adományozása révén került a múzeumba. A kiállítás részeként látható Kálmán Imre mellszobra, melyet a neves párizsi szobrászművész, E. D. Minazzoli 1953-ban készített, carrarai márványból.

A második terem vitrinjeiben a zeneszerző műveinek utóélete, különböző bemutatókról származó műsorfüzetek, valamint személyes tárgyak és kitűntetések láthatók, továbbá Kálmán Imre kezének gipsz lenyomata. Siófok város posztumusz díszpolgári címet adományozott Kálmán Imrének 1993-ban. Dollfuss osztrák szövetségi kancellártól kapott "Kruckenkreuz" nevű magas osztrák kitüntetést, zenei munkássága megkoronázásaként Párizsban Joseph Paul-Bencour 1953-ban átnyújtotta neki a Francia Becsületrend tiszti keresztjét. A Somoy Megyei Közgyűlés pedig az Örökségünk – Somogyország kincse címet adományozta Kálmán Imre életművének. A falakon kortárs festők alkotásai találhatók a zeneszerzőről, valamint a család életéről láthatunk képeket.

A harmadik terem Veráról, Kálmán Imre feleségéről szól. A falakon az ő képei láthatók, a berendezési tárgyak szobája és a kor hangulatát idézik.

A látogatók számára a kiállítás megtekintése alatt plusz élményt jelent, hogy a szobákban elhelyezett hangszórókból a zeneszerző örökzöld melódiái, legszebb dallamai csendülnek fel.

A Kálmán Imre Emlékház emeleti részén képzőművészeti galéria működik. Időszaki kiállításokon magyar művészek alkotásait tekinthetik meg a látogatók.

 

Kálmán Imre élete

Kálmán Imre édesapja, Koppstein Károly Siófokon gabonakereskedő és vállalkozó volt. Édesanyja Singer Paula - szelíd, művészlelkű asszony - megérte fia világhírét. Kálmán Imre a harmadik gyerekként született, hatan voltak testvérek.

 

 

 


Gyermekkorában a Balaton-vidék folklórvilága vette körül. A kis Imre már ötéves korában csalhatatlan tanújelét adta rendkívüli zenei tehetségének. Édesanyja és Vilma nénje zongorázását jóval előbb is a muzsikában való aktív részvétellel hallgatta. Lekuporodott a dívány sarkába, s korát meghazudtoló komolysággal, átélést tükröző szemmel figyelt. Arca hol sápadt volt a meghatottságtól, hol kipirult az izgalomtól. Nemcsak a zongora állott rendelkezésére a szülői házban, hanem a tehetséget is öröklötten hozta magával. Anyai ágon családjában elsőrendű muzsikusok, míg édesapjáéban kiváló rabbik, tanítók voltak.

A siófoki legendárium megőrizte az alábbi esetet: a gyermek Kálmán Imre hangosan dobolva vonult végig a falu Piacterén, s nagy élvezetét találta abban, hogy az állatok riadtan rebbennek előtte szét. Kotkodácsolás, röfögés, gágogás és ugatás kísérte lépteit. Mindez megannyi változatos hangszínt jelentett a kis muzsikus fülének, telve éles disszonanciákkal, a ritmus, a tempó és a dinamikai árnyalatok változatosságával, a dobpergés mindent egybefogó drámaiságával. Íme az első szimfonikus hősköltemény! Szabad gyermeki fantáziálás eredménye: állatzenekarral, dobverővel vezénylő kis karmesterrel.

 

 



Kálmán Imre pályája csúcsán visszaemlékezve elevenítette fel első találkozását a zenével és a muzsikus világgal. 1888 nyarán, Siófokon, több neves látogató között Liedl Ferenc (1856-1900) hegedűművész is itt volt. Náluk vett ki szobát, hogy zavartalanul gyakorolhasson. A gyermek Kálmán Imre először tőle kapott zenei leckéket. Fiatal éveiben Siófokon ismerkedett meg a színházzal is. Ott sündörgött a házuk közvetlen szomszédságában lévő - Karpelesz Lipót által alapított - Nyári Színkör körül. Kálmán Imre minden próbán pontosan megjelent - hívatlanul. Ahhoz is volt bátorsága, hogy felmenjen a színpadra, a kulisszák mögé. Lenyűgözte és megbabonázta a színház világa.

Elemi iskolai tanulmányait az egy tanerős izraelita népiskolában végezte. A siófoki zsidóiskola nagyon jó hírnévnek örvendett, keresztény szülők is szívesen járatták ide gyermekeiket. Nemcsak a városszerte elismert kiváló pedagógus, Rónai Adolf miatt, hanem azért, mert itt német nyelvet is tanítottak. Az iskolában Kálmán Imre osztálytársa volt Révész Géza, aki később világhírű pszichológus lett. Kálmán Imre első zongoraleckéit Remcsák Antalnétól, a siófoki művész-tanártól vette, még elemi iskolás korában.

Kálmán Imre 9 éves korában a család tönkrement, édesapja vállalkozása csődbe ment, kénytelenek voltak mindenüket eladni és Budapestre költöztek. Gimnáziumi tanulmányait a Deák téri Evangélikus Főgimnáziumban végezte. Középiskolás évei alatt változtatta meg vezetéknevét Koppsteinről Kálmánra.

A középiskola elvégzése után beiratkozott a Zeneakadémiára és ezzel párhuzamosan (a család nyomására, hogy rendes szakmája is legyen) a Budapesti Egyetem jogi karára is. Zongorista karrierjét krónikus ínhüvely gyulladása miatt fel kellett adnia, ezért iratkozott át zeneszerzés szakra. Koessler János tanítványa volt, akinél Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner, Szirmai Albert és Jacobi Viktor is tanult. Egy korabeli újság tudósítása szerint 1906-ban a vizsgakoncerten egytől egyig olyan művek hangzottak el, melyek a végzős zeneszerzés szakos növendékek szerzeményei voltak. Az akadémia befejezése után a Pesti Napló zenei rovatának szerzője lett, kritikái jelentek meg az Új Időkben is. Kritikus korában írta a Mert a Berta nagy liba és a Fedák Sári szobalánya című kuplékat. Később szégyellte ezt, hiszen Koessler professzor osztályában, a Zeneakadémián még szimfóniákról álmodott. A zeneakadémia elvégzése után hiába keresett kiadót Bécsben, Münchenben, Lipcsében dalainak és szimfonikus költeményeinek.

Ebben az időben írt zenét Fényes Samu A Pereszlényi Juss című énekes játékához (mindössze hatszor adták elő). "Ha ez így megy tovább, én valami retteneteset csinálok... Operettet fogok írni!" - fenyegetőzött. Első nagy sikere a Tatárjárás volt, melyet 1908. február 2-én mutattak be a Vígszínházban. A Tatárjárást 144-szer játszották, s nemsokára Bécsben és Prágában is előadták. A bécsi bemutató világsikernek számított, hiszen Bécs volt akkor az operett fővárosa. Néhány hónappal a budapesti bemutató után a művet Siófokon is előadták a fővárosi vendégszínészek, a karmester a zeneszerző, Kálmán Imre volt.

Kálmán hamarosan Bécsbe költözött (köztudott, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia nagypolgári alattvalói egyaránt otthon voltak Budapesten, Bécsben és Prágában). A zeneszerző ekkor huszonöt éves volt. Egy év múlva a Tatárjárást már játszották Moszkvában, New Yorkban, Londonban, Rómában, s ez volt az első magyar operett, mely Franciaországban is színre került. Librettóit Bécsben osztrák szövegírók: Alfred Grünwald, Julius Brammer, Rudolf Oesterreicher írták, az ősbemutatók a bécsi Johann Strauss Theaterben, illetve a Theater an der Wien-ben zajlottak le. A pesti bemutatók sorrendje: Az Obsitos (1910), A Cigányprímás (1914), A Kis Király (1914), Zsuzsi Kisasszony (1915), A Csárdáskirálynő (1916), A Farsang Tündére (1919), A Hollandi Menyecske (1921), A Bajadér (1922), Marica Grófnő (1924), A Cirkuszhercegnő (1926), A Csikágói Hercegnő (1928).

A Chicagói hercegnő bemutatója után ismerkedett meg az orosz-lengyel származású táncosnővel, Vera Maria Makinszkával. 1929-ben összeházasodtak, házasságukból két leány: Elisabeth (1931) és Yvonne (1936), valamint egy fiú, Charles (1929) született. Kálmán - ahogyan a képek is bizonyítják - boldog férj és apa lett. Családi élete bizonyára elfoglalta, s a világ valamennyi részén játszott darabjai körüli szervezések, rendelkezések, észrevételek és az adminisztráció is sok idejét lefoglalták. Ugyanis újabb operettet csak A csikágói hercegnő után hat évre vitt ismét közönség elé: Az Ördöglovast, 1934-ben. Ezt követték: A Montmartre-i Ibolya (1935), és a Josephine Császárnő (1937). Mindnek sikere volt, de valamennyi operettje közül A csárdáskirálynő vitte el a pálmát.

 



A csárdáskirálynőt 1915. november 17-én, a világháború idején játszották először Bécsben. Magyarul egy évvel később csendült fel a Király Színházban 1916. november 3-án. A bemutató majdnem elmaradt, mivel az eredeti dátum november 13-a péntekre esett, és amikor ezt az egyébként rendkívül babonás zeneszerző megtudta, le akarta mondani az egészet. Szerencsére – ha lehet ezt mondani – az egyik főszereplő berekedt, így a premier november 17-re került.

A második világháború kitörése miatt el kellett hagynia Bécset. A család először Párizsba költözött, majd Amerikába. Vera nagyon szeretett estéjeket tartani, amiken számos híresség is gyakran részt vett. Úgy tartják, hogy nem csak a zeneszerző miatt, hanem a kiváló magyar szakácsnőjük főztje miatt is szívesen jártak ezekre az összejövetelekre. Megfordult ezeken Habsburg Ottó, Salvador Dali, Eric Kastner, Arnold Schönberg és Greta Garbo is.

1942-ben elvált feleségétől, aki elhagyta a zeneszerzőt egy fiatal német író kedvéért. Még ebben az évben össze is házasodtak, azonban a fiatalember nem sokkal később életét vesztette egy repülőgép balesetben. Ezután Kálmán Imre visszafogadta Verát, 1943-ban újra összeházasodtak.

Kálmán Imre végig tartotta a kapcsolatot itthon maradt családtagjaival, gyakran jött vissza a régi barátokat meglátogatni. 1945-ben Amerikában egy újságból értesült róla, hogy két testvére, Ilonka és Emília a zsidóüldözés áldozatai lettek, Győr közelében vesztették életüket.

Csak a háború után tért vissza a család Európába, Párizsban telepedtek le. Utolsó operettjének, az Arizona Lady-nek premierjét már nem érte meg, a művet fia, Charles fejezte be. A francia fővárosban halt meg, 1953. október 30-án. Kívánsága szerint Bécsben, a Zentralfriedhofban temették el.

Írta: Fazekas Gábor

Fotók: Kálmán Imre Emlékház Siófok

Vissza » Újdonságok

 



Aktív rovatok



Szakmai partnereknek



Hasznos linkek








All right reserved: www.aktivpihenes.hu | Honlapkészítés - XLS.HU -
Ranking-Hits
Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információk